Az ősemlékezet honlapról


Lovasíjász



Az ősemlékezetre, mint kifejezésre Kozsdi Tamás könyvének (A magyar ősemlékezet és az Arvisura világkép) olvasása közben figyeltem fel. Azért nagyon kifejező, mert ősi történelmünkkel, ismereteinkkel kapcsolatos írott anyagainkat, rovásírásunkat gyakorlatilag teljesen megsemmísítették az elmúlt 1100 évben. Ezért a hagyományos értelemben vett, megbízható, a valóságot feltáró írott forrásmunkákra alig támaszkodhatunk. A ma elérhető nyomtatott anyagok túlnyomó többsége pedig közel sem felel meg a valóságnak. Mert a történelmet a győztesek írják...
Ezért az igazság, szellemi értelemben csak az emberek közös "emlékezetében" őrződik meg, de ehhez az "emlékezethez" mindenki különböző mértékben fér hozzá. Wass Albert Hagyaték című novellájában ír azokról az "öreg, bölcs emberekről", akik évszázodokon keresztül őrzik és adják át a "tudást", hogy amikor eljön az ideje, legyen miből merítenünk:


„Mert egyszer még elébb vagy utóbb, de minden bizonnyal eljő az idő, amikor fölébred a völgyek magyarjaiban a lélek, s keresni fogják az igaz utat, mely pusztulásból győzelembe, nyomorúságból az Úr gazdag dicsőségébe vezet vissza, ahonnan valamikor nagyon régen magunk gyarlósága folytán hibás útra tértünk...”
Wass Albert: Hagyaték


Márpedig ezekre az ismeretekre szükségünk van. Mert ha nem ismerjük a múltunkat, nem tudunk érdemben továbblépni. "Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük amit akarsz" - ez volt Charles-Maurice de Talleyrand-Périgord tanácsa Napóleonnak a magyarokkal kapcsolatban.

„... ha elhallgatjuk a múltat, hogyan is tudnánk meggyógyítani emlékeink sebeit?”
A.I. Szolzsenyicin


“Az ősemlékezet az írott források hiányában a szellemi forrásokat használja. Az ősemlékezet azoknak szólal meg, akik hallják a múlt rezdüléseit és keresik a jelenbe vezető utat, sőt magának az útnak az okát is. Az ősemlékezet a történelemre és az őstörténetre épül. Logikai láncolat köti őket össze még akkor is, ha nincs kézzel fogható bizonyíték mindenre.”
Kozsdi Tamás: A magyar ősemlékezet és az Arvisura világkép


Ezen a honlapon kedvenc idézeteimet teszem közzé. Azoktól az emberektől idézek, akik érzésem szerint közel kerültek a "forráshoz" és gondolataikat gyönyörűen fogalmazták meg. "Aki a forrásvidéken jár, mindig ugyanez virágokból szedi csokrát" - írta Weöres Sándor. Érdemes ezeket az idézeteket elcsendesedve, a szívünket kitárva olvasni. Ilyenkor az ember valahol mélyen magában érzi az igazságot...


"Az itt-mondottaknak nem az a rendeltetésük, hogy elhidd őket, hanem hogy igazi lényedre, igazi világodra eszméltessenek."
Weöres Sándor: A teljesség felé


Remélem, hogy egyre több honfitársunk ébred és bővíti ismereteit. Záró gondolatként Varga Csabát idézem, akinél szebben ezt nem tudnám megfogalmazni:

“… ott túl bizony nem betűk vannak, hanem távoli őseink integetnek felénk a végtelen idők szép, virágos mezejéről, s kiáltoznak barátságosan: — ”Mi is pontosan olyanok voltunk, mint ti vagytok!”
Megérdemlik, hogy visszaintegessünk, hiszen azért voltak, hogy legyünk. S higgyük el, legalábbis bízzunk abban, hogy az egymásra lelés öröme kölcsönös. Hiszen épp úgy reménykedve, bizakodva gondoltak egykor ránk, mint amilyen féltőn gondolunk mi is jövendőbeli leszármazottainkra. Őseink remélték, hogy leszünk. Tehát vártak ránk.
Integessünk vissza, hogy lássák: sikerült!
Az emlékezet maga az élet.”
Varga Csaba: Az ősi írás könyve

Bármilyen vélemény, hozzászólás, építő kritika esetén az alábbi email címen tudja felvenni velem a kapcsolatot:

Nemes Tibor András
tibor.andras.nemes (at) gmail.com

Köszönöm a látogatást!



NTA
0 Megjegyzés