Kör és Kereszt





„A magyar nyelv egyik legnagyobb bokrot növesztő szava a KÖR. A KÖR szó mérhetetlen régiségét bizonyítja, hogy lehetséges hangtani változatai, módosulatai szinte mind megszülettek.
Ezek: KÖR, KOR, KER, KIR, KAR, KUR, GIR, GER, GUR, GÖR, GYER, GYÖR, GYÜR.
Ám e változatok többségét ma is felcserélhetjük. Mert nem mindegy-e valójában, hogy KEReng, vagy KORong, vagy KÖRöng? Nem mindegy-e, hogy GIRbe, vagy GURba, vagy GÖRbe?
Vajon rajtunk kívül ki értené meg, hogy mi köze van egymáshoz a nemzetközivé vált kordon, korona, kerámia és kert (garten, garden) szavaknak?
A kerámia a kerengő korongon készül, a kordon körítés, kerítés, a kert szintúgy kerített: körbevett hely.”

A KERESZT szó aligha lehet más, mint OSZTott KÖR, KÖROSZT, KÖRÖSZT, KERESZT, ám valójában a KÖRÖZ szó áll benne. A KERESZTénység hátterében tehát a ma magyarnak nevezett nyelv áll.
Varga Csaba: A kőkor élő nyelve



„KER, elvont gyök, melyből kerdűl, kereng, keres, kerek, kerék, kerge, kerget, kergeteg, kerít, kerűl, kert, kertecz (ketrecz), kerevet, kerecsen, kerra, a megnyújtott kéreg, és származékaik erednek. Ide tartoznak a fordított reked, rekesz, rekeszt, rekkent. Mind ezekben alapértelem a görbe, kerek, magába visszamenő vagy magafelé visszahajló vonal, vagy ily vonalban mozgás. Lényeges hangjaik a k és r; amaz a vonalnak hajlós, kajcsos, kanyargó alakját fejezi ki; az r pedig azon erős légmozgást, melyet a terjeszkedő s itt körben mozgó test okoz; amazt t. i. nyelvünknek meggörbitésével, ezt rezegtetésével képezzük. Ugyanez értelemmel bir a kar, karaj, karé, karika, karima, karing, karaly, karvaly, karapol, karám, a fordított rakoncza (karoncza, a szekér karja), kanyar (karany), kanyarog (karanyog); a kor, a korbács, korcz, korba, korfonyál, korlat, kormány, korong, korona, korsó, korczolat, a hosszu kórász, kórál, kóriczál; a fordított rokka (korka = korga, koroga, korogó), rokon; a kör, a körny, környék, körös, körül, köröm, körtvély; a kur, a kurittol, kurkász; a kür, a kürt, kürtöly szókban, és származékaikban. Rokon hozzá a lágyabb ger a gerenda, gerendely, gerincz, gerény; a gar a garaboly, garád, garat, garmada; a gor, a gornyad; a gör, a görbe, görbed, görbűl, görbít, görcs, gördít, gördűl, görög, görget, göröngy, göröncs, görvély, a fordított rög; a gur, a gurul, gurít, gurog, gurdít, gurdul, guriga, gurigál, gurogat szókban és származékaikban.”
Czuczor-Fogarasi: A magyar nyelv szótára



„Ha átnézünk minden olyan szót, mely KÖRrel, KÖRbüléssel kapcsolatos, azt látjuk, hogy az r hang ott van mindenhol: kerek, görnyed, gyűr, gurul, fordul, perdül stb. Úgy tűnik tehát, hogy az r hang az igazi, legvégső gyök, s ez fejezi ki elsődlegesen a pörgést, forgást, görbületet.”
Varga Csaba: A kőkor élő nyelve

R-R-R-r-r-r – er, rö 

„Az eR hangzó különleges helyet foglal el a hangzók között. Általában is a
nehéz, sőt, a legnehezebben ejthető, formálható hangzónak tartják. Ha volt
ábécé törzsfejlődés, akkor — több okból is — nagy valószínűséggel az eR hangzó alakult ki a legkésőbben. Sajátos jelentést kölcsönöz azoknak a szavaknak, amelyekben jelen van. És ez nemcsak a magyar nyelvre vonatkozóan igaz, bár a nyelvünkben törvényszerű rendszert alkot! E szavak általában kört, kanyart, forgást, pörgést, fordulatot, ferdülést, kunkort, hajlást stb. jelentenek. Sajátos példák erre nézve az ÍR, RÓ, RAJZOL, GRAFIKA, KARC stb. (Szándékosan választottunk idegen szót is a sorba, mert több szálról vonatkoztatva is, ide illik. Sőt, ide illik a KOR~mos K+Ráter is, amely általában ráadásul, kör alakú!)
Lássuk még példaként a KÖR, KORONA, KARÁM, KARIMA, KERÉK, KEREK, KAROL, KERGET szavakat, illetve a zöngés Gé-vel alkotottakat: GÖRGŐ, GURIGA, GURUL, GERINC, GÖRCS stb. Máskor a szavak végén: hen~GER, hömpö~LÖG stb. szók válnak érdekessé. Nyelvünkben százával sorolhatjuk a K+R, R+K, illetve a G+R, R+G mássalhangzó képlettel kezdődő szavakat.
Azonban maga az eR hangzó ősi ejtése, formálása olyan, mintha forogna, pörögne a nyelvünk, aki pöröl az pörgeti-forgatja a nyelvét, de egyúttal aki perel-pöröl az pirul — ámbár minden bizonnyal olykor irul-virul is —mondhatjuk.
Az eR hangzó e szempontból is egészen egyedi, különleges mássalhangzó. Példáinkat is a fönti összefoglaló vázlat szerint mutatjuk be alább. (Aki pöröl, az a vértolulástól irul-pirul is, elvörösödik!) Szavak: ár, ér, ír, őr, ró (-ra -re), arra, erre, amarra, emerre, ered, erdő, érdek, érték, ráró — vadászsólyom régi neve — úr, űr, rá, rét, rút, rab, raj, rajz, rács, rak, rák, rég, rém, rejt, rend, répa, retek, rekedt, repül, rész, rí, riad, rikolt, rokka, róka, roncs, ront és így tovább.
Még nagyon hosszan sorolhatnánk az eR hangzóval kezdődő szavakat is, hát még azokat, amelyekben benne van az eR. A sor hosszú volna! Majd ki lehet próbálni, különösen azokból a szavakból lenne sok, amelyek K+R, G+R mássalhangzó képlettel kezdőnek, mint például az annyiszor emlegetett karika, korona, karám, kerek, kerget, gurul, guriga stb. szavaink. Itt csak megemlítem az ír, ró, rajz, rajzol szavakat, amelyek jelentése nem más, mint valamilyen vonalak kacskaringóinak készítése stb. Az írás ma már szinte valamennyi nyelven kunkoros. (Sok nyelven megtalálható az írás szóban az eR!) De azt is mondhatnám, kacskaringós, körkörös, tele van girbe-görbeséggel-gurbasággal. Ezeket az utóbbi szavakat aligha kell értelmezni.”
Kiss Dénes: Bábel után


NTA
0 Comments