A Szám szógyök





A SZŐ ősgyök

“A magyarban a szám szó jelentése mára a szó eredeti jelentéstartományának egy részére szűkült. A szám szó gyöke a szintén ősgyök szöü, sző, s ennek a fordítottja az ösz. Az ösz=szöü, sző-m toldással: szím, szám.
Ennek értelmében a szám szó eredeti, tiszta jelentése: ami össze, egybe tett, ami együtt van, áttételesen: hasonló, azonos, valaminek megfelelő, időbelileg értve: egyszerre.”
Varga Csaba: A számjelek és a számírás története


A SZÁM szó a magyar nyelvben

“A magyar szókincs teljes mértékben igazolja, hogy a ma magyarnak nevezett nyelvűek SZÁMára egykor nagy jelentőségű volt a SZÁMbavétel. Ennek kifogástalan bizonyítéka az, hogy az alábbi fogalmakat ki sem tudjuk fejezni egyéb módon, csak a SZÁM szóval:
SZÁMomra, SZÁMba vesznek, SZÁMolnak velem, SZÁMítanak rám…
De meg is foszthatnak a SZÁMomtól. Nyelvünk elárulja, hogy ha valaki rossz fát tett a tűzre, akkor megfoszfották a SZÁMától: SZÁMűzött, SZÁMkivetett.”
Varga Csaba: A kőkor élő nyelve


SZÁM=SZEM=1=MAG

A SZEM szó nem önálló, “saját” szó e testrészünk megnevezésére, hanem a SZÁM szó áttételes alkalmazása, annak egyszerű hangtani változata. A SZÁM=SZEM azonossága mögött az 1 fogalma áll, valamint az, hogy
SZÁM=SZEM=1=MAG
A fenti azonosság teljes egészében kifejeződik az ősi írásjelben. Ez a jel elárulja, hogy a SZEM miért MAG, miért EGY, és miért SZÁM.
SZÁM csak EGY van, az EGY, minden további szám ennek töredéke, vagy mása. Isten tehát maga az 1.”
Varga Csaba: A kőkor élő nyelve



„A SZÁM, az ISTEN, az EGY, a MAG, a SZEM nem végtelenül kicsiny pont az ősi magyar filozófia szerint, hanem KÖR, s egyben MAG. Mégpedig önMAGába záruló KÖR. KEREK a világ.”
Varga Csaba: A kőkor élő nyelve


OKULOS=SZEM, TEKINTET

„Régi nyelvünkben az ÓK, ÓG lyukat is, szemet is jelentett.

Az ÓK, ÓG olyan lyuk (LUK, LÉK, LIK), amelyen a fény bemegy. S pontosan ez a szem. Ugyanaz, mint a kunyhó tetején lévő lyuk. S így értjük meg, hogy az, aki OKtat, miért felvilágosít!

Aki eszes, az OKos (az OKOK birtoklója), a tanár is OK-tató és OK-tat. Aki MAGYAR-áz, az ind-OK-ol, aki buta, az OK-talan, nem érti az OK-okat, az OK-tondi hibásan OK-fejt, s esetleg bajt OK-oz. Az OK-os-kodó bután ind-OK-ol. Néha OK-vet-lenül segítünk másoknak, s mindenki a maga kárán OK-ul.”
Varga Csaba: A kőkor élő nyelve




NTA
0 Comments