A magyar nyelv




„A kőkor szava kép. A gyökökbe rejtett kép végtelenül maradandó. Ezeket a képeket neveztem el ősképeknek.”
Varga Csaba: A magyar szókincs titka


“Aki ráérez a “szólátás” ízére, csodálatos szellemi világba lát bele.
Mivel hogy a magyar szó: kép, kép, kép.”
Varga Csaba


„Ez a nyelv a természettel tökéletes összhangban lévő nyelv. Alapkövei a világmindenség részleteit adják meg, különítik el és nevezik meg, az alapkövek összessége pedig tökéletesen átfogja, “lefedi” a teljes világegyetemet. E nyelvben a test, a nyelv, az ész, a lélek, Isten és a természet összesimul. Ez az, ami felülmúlhatatlanul csodálatos. Ez a nyelv teremtett és teremtő nyelv. Teremtésre teremtett nyelv. Teremtésének pillanata nagyon távoli korba helyezhető.”
Varga Csaba: A magyar nyelv


“S miért a Kárpát-medencei az “igazi” ősnyelv? Mivel az itt maradottak természetes módon soha sem mentek el, nyelvük szinte “belenőtt” a tájba, minek következtében egyenes ágon maradt az, ami volt. Ez a bölcső. Ez okból futnak össze nyelvünkben — és épp e helyt — a szálak a világ minden tájáról és a legkülönbözőbb korokból. Következésképp belőle sugárzott ki minden egykoron.”
Varga Csaba: A magyar szókincs titka


„A természet építkezési módszere: fraktál. Figyeljük meg közelről, pl: nagyító alatt a hópehely felépülési rendszerét. Azt látjuk, hogy a látványos szerkezet egy központi magból terjed kifelé. Tehát előszőr megszületik egyetlenegy kristály. Majd ez, mint mag, az általa megszabott pontokon és módon tovább növekszik, aztán tovább és tovább. Ha elég sokáig folytatódhat így a növekvés, gyönyörű alakzatok jöhetnek létre. Ennek az alakzatnak a matematikai neve: fraktál. A fraktál nem csak egy a világ számtalan érdekessége közül, hanem a természet egyetlen alapvető építkezési módszere.”
Varga Csaba: Az angol szókincs magyar szemmel




„Az ősnyelv az egykori, teljes mértékben szerves műveltség teremtménye. Szerves műveltségnek a nyelve is szügségszerűen szerves. Szerves szókincset (matematikai szakszóval: fraktál szerkezetű szókincset) pedig kizárólag csak az úgynevezett ragozással lehet megteremteni.
De mit jelent a ragozás valójában?
Ragasztást, illesztést, semmi többet. Azt jelenti, hogy egymás után rakjuk a kiválasztott elemi alapszavakat. Ezek rövid, köznapi szavak, legfeljebb csak elhomályosodott némelyikük értelme.”
Varga Csaba: A termál szó jelentése


„A fraktál bővülése, kifelé terjedése mellett létezik út befelé is. Ha átnézünk minden olyan szót, mely KÖRrel, KÖRbüléssel kapcsolatos, azt látjuk, hogy az r hang ott van mindenhol: kerek, görnyed, gyűr, gurul, fordul, perdül stb. Úgy tűnik tehát, hogy az r hang az igazi, legvégső gyök, s ez fejezi ki elsődlegesen a pörgést, forgást, görbületet. Ez pedig annyit jelent, hogy a fraktál alakzat csomópontjaiból, a gyökökből nem csak kifelé haladhatunk, hanem a csomópontok belsejébe is vezet út. És pontosan ez várható a fraktál alakzatoktól, tehát teljes körű a megfelelés. Nyelvünk nagyfokú változatlansága a fent leírtak szükségszerű következménye. A magyar nyelvet egységben tartó erő - a fraktál és gyökszerkezet - tökéletesen azonos azzal a mintázattal, amely az összes élő szervezetet jellemzi. Mert minden élő természeti képződmény fraktál alakzatú.”
Varga Csaba: A kőkor élő nyelve


„A ragozó szókincs egyik szava sem a minden mástól való megkülönböztetést szolgálja, hanem éppen ellenkezőleg: a gyökrendszerű szókincsben bármelyik szó csakis azt jelöli, hogy az a valami hol helyezkedik el a teljesség minőség elvű viszonyrendszerében. Vagyis a szó nem elválaszt, megkülönböztet, hanem összeköt. A ragozó nyelv, szókincs, tehát a természet lényegének tükröződése.”
Varga Csaba: Az angol szókincs magyar szemmel


„A nyelvtan semmit nem ér, nem vezet sehova, csak kényszerzubbony a szárnyalásra született képzeleten.”
Varga Csaba: A kőkor élő nyelve


„A szónak csak a ruhája változik a kiejtéssel. Vagyis a szó legmélyebb lényege nem a kiejtett szó. A hangzás csak öltözete, ruhája a szónak, vagyis a szó lényege nem a hang! Mert nem a szó az elsődleges, hanem az általa megadott kép. Így aztán a szó akkor válik üres látszattá, ha elveszik használói tudatából az a kép, amely a szót élteti.”
Varga Csaba: A magyar szókincs titka


„A nyelv természeti jelenség. Gyökerei mélyen belenyúlnak a múlt őstelevényébe, egészen a történelem előtti korig, s van törzse, ága, lombja, eleven virága is. Úgy hat ránk, mint valami hatalmas, megfoghatatlan, szellemi csoda. De annyira élő és valóságos, hogy érzékeinkkel is észlelhetjük.”
Kosztolányi Dezső


„Magyarul beszélni olyan, mint az óceánban úszni. Fogalma sincs az embernek, milyen mélységek fölött lebeg.”
Müller Péter


„A magyar nyelv ismerete egyet jelent a magyar szabadság ismeretével. Amit a magyar nyelvről nem tudunk, azt önmagunkról nem tudjuk! Ez mindenképpen a magyar igazság egyike! A mi nyelvünk a mi életünk, a mi sorsunk, a mi erőnk. Amennyit nem ismerünk lényegéből, annyival vagyunk gyöngébbek. Ezért minden másnál fontosabb a magyar nyelv ősi törvényeinek ismerete. Ezt a felismerést tudatosítani kell minden magyarral, éljen bárhol a nagyvilágban.”
Kiss Dénes: Bábel után


„Nyelvünk ízei gazdagon kiforrtak. A magyar szóból finom műszer lett, zajtalan sebességű gép, mellyel a mérnöki elme könnyedén alakíthatja fogalmait. De a lélek homályos vidékeit is lágyan kiemeli mélyeiből költőink ihlete. Nyelvünkkel megmintázhatjuk a kővágó motorok pergő zaját s az udvar sarkában gubbasztó maroknyi szalmaszemét alig-alig zizzenő rebbenését. Egyszóval nyelvünk ősi és modern, erdei, mezei és városi, ázsiai és európai.”
József Attila


„A magyarok erős konkrétumérzékének gyökereit én a magyar nyelvben, annak szerkezetében kerestem. Úgy érzem rájöttem a dolog nyitjára. A magyar nyelv sajátos vonása a tárgyszerűség, a konkrét hasonlatokra, képekre építő kifejezésmód... A magyar nyelv hihetetlenül gazdag az igék módosulásaiban is. S majdnem minden kifejezés egy konkrét kép alkalmazása... Tűrhetően beszélek négy-öt nyelvet, de egyikben sem figyelhető meg a képszerű gondolkodásnak ennyi leleménye, ilyen gazdagsága... a szellem és a nyelv összefonódásának vagyunk tanúi... a konkrétumokból kiinduló gondolkodásmód ezért vert gyökeret a lelkületünkben.”
Balázs Nándor elméleti fizikus



„Becsüld meg ősi magyar rovásírásunkat, mert népünk olyan ősi kulturális öröksége, amely ma már egyetlen európai népnek sincs. Tudd meg, hogy mai latin nagybetűs írásunknak is egyik alapja a székely-magyar rovásírás.”
Forrai Sándor: A magyar nemzettudat tízparancsolata


“… a magyar nyelvet tekintem legnagyobb földi kincsemnek, s minden porcikámmal tiltakozom megrontása, csúffá tevése, elárulása és kisemmizése ellen. Mesterségem szerszáma, tisztának, tündöklőnek szeretném látni; gondolataim televénye, gazdag, mély és termékeny legyen; képzeletem kertje, ezért nyesegetem, ojtok, dugványozok benne, s igyekszem áttekinthető rendet teremteni lélegző sűrűjében.”
Déry Tibor


“Semmi sem jellemző annyira egy nyelvre, mint sajátos hangzása. Olyan ez, mint a virág illata, a bor zamata, a zománc, az opál tüze. Megismerni róla a nyelvet már messziről, mikor a szót még nem is értjük.”
Kodály Zoltán


„A “művelt Nyugat” (?) úgyis azt hiszi, hogy minden kultúrát, tudást tőlük kaptunk, és nélkülük még nyereg alatt puhítanánk a “kaiserfleischt”, holott az igazság az, hogy még a nyelvünket is megrövidítették — nem maguknak ugyan, de az enyészetnek —, és mi jóhiszemű bámulással kotlottunk az idegen szavak kakukktojásain, ki is költöttük őket, és csak most vesszük észre, hogy az édes gyerekek a fészek szélére kerültek, ha ugyan le nem zuhantak a megsemmisülés bozótjába.”
Fekete István


„Szerte a hazába mondom a verseket és figyelem a közönséget. Nem tudják mit jelent magyar, ahogyan Ady értette, ahogyan Petőfi lángolta, Balassi élte, Arany szenvedte, Bartók sikoltotta Kodállyal, Csontváry és Egri festették, ahogyan Kosztolányi féltette, Babits óvta, ahogyan Móricz simogatta, Karinthy viccelte, Molnár írta, Radnóti vérezte. Nem tudják, nem értik és félnek attól, ha feléjük tüzelem a szót, ahogyan Vörösmarty és Juhász szavait égetem, félnek attól, hogy ma nem szabad úgy érteni, ahogy értenék.”
Latinovits Zoltán


„Oh jól vigyázz, mert anyád nyelvét bízták rád a századok. S azt meg kell védened. Hallgass reám. Egy láthatatlan lángolás Teremté meg e nagy világot s benned az lobog. Mert néked is van lángod: Szent e nyelv! S több kincsed nincs neked! Oly csodás nyelv a magyar. Révület fog el, ha rágondolok is.
Ne hagyd tehát, hogy elmerüljön, visszasüllyedjen a ködbe, melyből származott.”
Füst Milán: A magyarokhoz — részlet


„Soha ne feledd: miképpen idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni — kötelesség!… Meleg szeretettel függj a hon nyelvén! Mert haza, nemzet és nyelv három egymástól válthatatlan dolog”
Kölcsey Ferenc


„Minden nemzet, mely elmúlt kora emlékezetét
semmivé teszi, vagy semmivé lenni hagyja,
saját nemzeti életét gyilkolja meg.”
Kölcsey Ferenc


„Régóta gyanús lévén előttem az a régi előítélet, mely szerint többnyire azt hittük, hogy mindazon szavaink, amelyek az idegenekhez hasonlítanak, kölcsönzetek és idegenek, arra határoztam magamat, hogy némely szavaink származatját minden figyelemmel megtekintsem, s nyelvünk becsületét e részben is oltalmazzam.
Vizsgálataimnak első tárgyai valának azon fizikai dolgoknak nevei, melyek természet szerint az embernek  és beszédnek legelső, legszükségesebb objektumai voltanak, mint : föld, víz, tűz, nap stb, melyeknek hihetőképpen legelsőbben adának nevezeteket az első emberek.
Bukdozásaim haszon nélkül nem maradtak, sőt örömmel tapasztaltam, hogy mindenütt többet találtam, mint kerestem, elannyira, hogy csakhamar általlátám azt, hogy a magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja; mert nyilván tapasztalám azt, hogy a legközönségesebb természeti tárgyoknak nevezeteit nemcsak az igen rokon déli és keleti, de még az egészen idegeneknek vélt európai nyelvekben is általában magyar gyökerekbül lehet származtatni, …”
Berzsenyi Dániel: A magyar nyelv eredetiségéről (1825)


„… új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar.”
Teller Ede

„A magyar nyelv távoli és magányos. Pontos megértéséhez más nyelvek tanulmányozása rendkívül csekély haszonnal jár. Lényegében saját öntőformájából került ki, kialakulása és felépítése bízvást oly korszakra tehető, amikor a mai európai nyelvek többsége vagy nem is létezett, vagy nem hatott a magyarlakta térségre.”
Sir John Bowring



A párizsi Sorbonne nyelvészei, hogy a nyelvek ősiségét megállapíthassák,
összehasonlításokat végeztek elektronikus számítógépek segítségével.
Megvizsgálták a világ kis és nagy, élő és holt nyelveit abból a szempontból,
hogy melyik őrzött meg legtöbbet az ősműveltség nyelv-elemeiből, az ősetymonokból.
Az eredmény a következő volt:
a mai angol nyelv 4 % etymont
a latin 5 %
a héber 5 %
csendes óceáni nyelvek 7 %
indiai munda-khol 9 %
tibeti, szanszkrit 12 %
őstörök, türkmén 26 %
a mai magyar nyelv 68 % ős-etymont
tartalmaz.”



NTA
0 Comments