![]() |
Weöres Sándor |
A teljesség felé
„Hamvas Bélának, mesteremnek köszönöm, hogy megírhattam ezt a könyvet: ő teremtett bennem harmóniát. E könyv arra szolgál, hogy a lélek harmóniáját megismerhesd, és ha rád tartozik, te is birtokba vehesd. Az itt következők nem újak, nem is régiek: megfogalmazásuk egy kor jegyeit viseli, de lényegük nem keletkezett és nem múló. Aki a forrásvidéken jár, mindig ugyanez virágokból szedi csokrát.”„Az ember, akit jönni-menni látsz: zárt, egyéni; s az emberalkat legmélyebb rétege nem zárt, nem egyéni, mindennel összefüggő, azonos a minden alakzat mélyén rejlő egyetlen létezéssel.”
Az Isten (A teljesség felé)
„Testedet, értelmedet, személyedet ne cseréld össze lényeddel, önmagaddal. Csak segédeszközöd; csak batyu, mely szükségleteid őrzője is, görnyesztő teher is. Ki vagy? a határtalan, mely fogantatásodkor a határok közt megjelent.”
Ki vagy Te? (A teljesség felé)
„Önmagad beutazása: a mindenség beutazása. A térbeli világ úgy viszonylik a mindenséghez, mint a ruhazseb az élő-testhez.”
A mozdulatlan tudás (A teljesség felé)
„Mindenki csak a saját sorsát bírja elviselni, a másé alatt összeesne.”
A sors (A teljesség felé)
„Örömöm sokszorozódjék a te örömödben. Hiányosságom váljék jósággá benned.
Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.
Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben. Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.”
Szembe-fordított tükrök (A teljesség felé)
„A remekműben az alkotó és a műélvező képzelet közvetítésével az időtlen dereng át az időbeli világba.”
A remekmű (A teljesség felé)
„A természet a végtelen alkotó végtelen szépségét hordja.
Az emberi készítmények a véges alkotások különböző szépségű művei.”
A szépség (A teljesség felé)
Ezek csak kiragadott idézetek voltak, de Weöres Sándornak A teljesség felé című írását mindenkinek elejétől a végéig el kellene olvasnia. Olyankor, amikor ki tudjuk üríteni a fejünket, el tudunk szakadni a mindennapi gondok zsivalyától, el tudunk egy kicsit csendesedni. Ilyenkor mélyen magunkban érezzük, hogy milyen döbbenetes igazságokat fogalmaz meg valódi létezésünkről.
Ahogy a költő írja záró mondatában:
„Az itt-mondottaknak nem az a rendeltetésük, hogy elhidd őket, hanem hogy igazi lényedre, igazi világodra eszméltessenek.”

„Először belső világod kerüljön sorra,
aztán a külső,
mert ahogy a belső világod alakítod,
ahhoz igazodik a külső,
mint vetítőlámpához
a vetített kép.”
A vetítőlámpához igazodik a vetített kép
„Amíg magadat meg nem gyógyítod,
ne gyógyítsd a társadalmat.
Amíg magadat meg nem mented,
ne mentsd meg az emberiséget.”
Magadat gyógyítsd, ne a társadalmat
„Hitetlen vagyok. Istent nem hiszem, hanem: tudom.”
Hitvallás
„A nagy fordulat egy ember életében:
“Nekem mi jut?” Helyett: “mi fakad belőlem?”
S ez elég ahhoz, hogy a bentről-fakadó
fényes legyen és folyton tisztuló.”
A nagy fordulat
„A népért uralkodni:
kincs.
A népen uralkodni:
bilincs.”
Uralom
„Úristen oltalmazd népünket attól,
hogy gyötörjék.
De méginkább oltalmazd attól,
hogy ő gyötörjön másokat
vagy övéit és önmagát.”
Ima népünkért
„A múlt a jelen alakja; a jövő a jelen illata.”
Egysoros versek (XX)
Forrás:
Weöres Sándor: A teljesség felé
Weöres Sándor: Füveskönyv