Weöres Sándor


Weöres Sándor
Weöres Sándor
Weöres Sándor (Szombathely, 1913. június 22. – Budapest, 1989. január 22.) Kossuth- és Baumgarten-díjas magyar költő, író, műfordító, irodalomtudós. “Sokan mondták, hogy korunk legnagyobb költője, még többen, hogy öncélú játékos, sokan gyönyörködtek benne, de alig-alig értették, és voltak azért mégis, akik értették, vagy legalább közelíteni tudtak hozzá. De ezek számára sem volt lehetőség, hogy nagyságrendben összehasonlítsák legjobb kortársaival, mivel nincs mennyiségi mérce, amellyel össze lehet mérni minőségi különbségeket. Kétségtelen, hogy Weöres Sándor valódi nagy költő, az is kétségtelen, hogy akinek füle van hozzá, annak rendkívül vonzó költő, de hogy kinél mennyivel nagyobb vagy kisebb korunk legnagyobb költői közül – arra nincs mérce. Ezért azt mondhatjuk, hogy századunk kitűnő magyar költészetében Weöres Sándor a másoktól legkülönbözőbb költő.” — Hegedűs Géza

A teljesség felé

„Hamvas Bélának, mesteremnek köszönöm, hogy megírhattam ezt a könyvet: ő teremtett bennem harmóniát. E könyv arra szolgál, hogy a lélek harmóniáját megismerhesd, és ha rád tartozik, te is birtokba vehesd. Az itt következők nem újak, nem is régiek: megfogalmazásuk egy kor jegyeit viseli, de lényegük nem keletkezett és nem múló. Aki a forrásvidéken jár, mindig ugyanez virágokból szedi csokrát.


„Az ember, akit jönni-menni látsz: zárt, egyéni; s az emberalkat legmélyebb rétege nem zárt, nem egyéni, mindennel összefüggő, azonos a minden alakzat mélyén rejlő egyetlen létezéssel.”
Az Isten (A teljesség felé)


„Testedet, értelmedet, személyedet ne cseréld össze lényeddel, önmagaddal. Csak segédeszközöd; csak batyu, mely szükségleteid őrzője is, görnyesztő teher is. Ki vagy? a határtalan, mely fogantatásodkor a határok közt megjelent.”
Ki vagy Te? (A teljesség felé)


„Önmagad beutazása: a mindenség beutazása. A térbeli világ úgy viszonylik a mindenséghez, mint a ruhazseb az élő-testhez.”
A mozdulatlan tudás (A teljesség felé)


„Mindenki csak a saját sorsát bírja elviselni, a másé alatt összeesne.”
A sors (A teljesség felé)


„Örömöm sokszorozódjék a te örömödben. Hiányosságom váljék jósággá benned.
Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.
Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben. Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.”
Szembe-fordított tükrök (A teljesség felé)


„A remekműben az alkotó és a műélvező képzelet közvetítésével az időtlen dereng át az időbeli világba.”
A remekmű (A teljesség felé)


„A természet a végtelen alkotó végtelen szépségét hordja.
Az emberi készítmények a véges alkotások különböző szépségű művei.”
A szépség (A teljesség felé)


Ezek csak kiragadott idézetek voltak, de Weöres Sándornak A teljesség felé című írását mindenkinek elejétől a végéig el kellene olvasnia. Olyankor, amikor ki tudjuk üríteni a fejünket, el tudunk szakadni a mindennapi gondok zsivalyától, el tudunk egy kicsit csendesedni. Ilyenkor mélyen magunkban érezzük, hogy milyen döbbenetes igazságokat fogalmaz meg valódi létezésünkről.

Ahogy a költő írja záró mondatában:
„Az itt-mondottaknak nem az a rendeltetésük, hogy elhidd őket, hanem hogy igazi lényedre, igazi világodra eszméltessenek.”




„Először belső világod kerüljön sorra,
aztán a külső,
mert ahogy a belső világod alakítod,
ahhoz igazodik a külső,
mint vetítőlámpához
a vetített kép.”
A vetítőlámpához igazodik a vetített kép



„Amíg magadat meg nem gyógyítod,
ne gyógyítsd a társadalmat.
Amíg magadat meg nem mented,
ne mentsd meg az emberiséget.”
Magadat gyógyítsd, ne a társadalmat



„Hitetlen vagyok. Istent nem hiszem, hanem: tudom.”
Hitvallás



„A nagy fordulat egy ember életében:
“Nekem mi jut?” Helyett: “mi fakad belőlem?”
S ez elég ahhoz, hogy a bentről-fakadó
fényes legyen és folyton tisztuló.”
A nagy fordulat



„A népért uralkodni:
kincs.
A népen uralkodni:
bilincs.”
Uralom



„Úristen oltalmazd népünket attól,
hogy gyötörjék.
De méginkább oltalmazd attól,
hogy ő gyötörjön másokat
vagy övéit és önmagát.”
Ima népünkért



„A múlt a jelen alakja; a jövő a jelen illata.”
Egysoros versek (XX)


Forrás:
Weöres Sándor: A teljesség felé
Weöres Sándor: Füveskönyv

NTA
0 Comments