Arvisura


Paál Zoltán Arvisura
Paál Zoltán: Arvisura


Arvisura jelentősége

“Miután a rovásírásos írásbeliség lényegében megsemmisült és a nemzet tudatában teljes egészében elhalványult, rendkívüli jelentőségű minden fellelhető rovásemléknek vagy átiratának – így az Arvisurának is – a közkinccsé tétele. Az Arvisurának sok érdekes mondanivalója van a magyar történelemről… Adjon ez az eredet-rege a magyarságnak sok erőt az új évezredben.”
Bolyky Úr János: Előszó az Arvisura második kiadásához, 2002.

Az Arvisuráról

“Az Arvisura (a szó jelentése Igazszólás) meghatározatlan idők óta íródik. A Föld legősibb krónikája, kezdet és vég nélküli. Jelenlegi ismereteink kb. 14.000 évet visznek vissza az időben, amikor Ardvisura Anyahita kezdte el leróni. Az Ataiszt elpusztító vízözönig (i.e. 5038) feltehetőleg ataiszi beavatottak rótták, a bibliai özönvíz után pedig a Hun Törzsszövetség rovótársadalma és beavatottjai írták tovább.
I.e. 4040-ben alakult meg a 24 Hun Törzsszövetség Ordoszban, azóta Paál Zoltán (1913-1982) a 993-ik rovósámán a láncolatban. Az ún. palóc regevilág i.e. 4040 óta 352 lerótt Arvisuráról tesz említést, de ennek csak töredékéből hoz történeteket. 82 Arvisurát érint, amelyből 144 alfejezetet ismertet. Így is közel 1400 oldalnyi a leirat, mely két kötetben, nyomtatásban is elérhető mindenki számára. A történetekben sok a fehér folt, vannak évezredek, melyekről nem történik említés, de a rendelkezésünkre bocsátott információk így is alkalmasak arra, hogy az érdeklődő olvasóknak kinyissa a szemét. A kollektív tudatban keringő információk szerint a Arvisurákat többek között 72×72 cm-es aranylemezekre rótták. Ezeket az anyagokat azóta is őrzik a Föld több pontján, különböző barlangok mélyén. Ezek az aranylemezek akkor lesznek elérhetők, ha arra megérett az idő és az emberiség.”
Kozsdi Tamás: A magyar ősemlékezet és az Arvisura világkép



Az ősemlékezet az írott források hiányában a szellemi forrásokat használja. Az ősemlékezet azoknak szólal meg, akik hallják a múlt rezdüléseit és keresik a jelenbe vezető utat, sőt magának az útnak az okát is. Az ősemlékezet a történelemre és az őstörténetre épül. Logikai láncolat köti őket össze még akkor is, ha nincs kézzel fogható bizonyíték mindenre.”
Kozsdi Tamás: A magyar ősemlékezet és az Arvisura világkép



“Paál Zoltán átmentette a holnap emberisége számára a szakrális égi tanokhoz való hozzáférést. Az ő feladata az volt, hogy érthető nyelven átörökítsen egy olyan szemléletet, amihez már források hiányában a mai kutató lélek nem jutnaAz a tény, hogy mindez magyarul áll a rendelkezésünkre, arra enged következtetni, hogy a maghordozó népek fiai a szakrális égi tanok hírnökei lehetnek és lesznek vállalásuk mértékében. Az ő dolguk megajándékozni a tudással a földet és az ő kezükben van újra a felelőssége annak is, hogy a tudás miként kerül felhasználásra. Ez egyszerre kiváltság, teher de lehetőség is!”
Kozsdi Tamás: A magyar ősemlékezet és az Arvisura világkép



“A mű feladata felnyitni a szemünket arra, hogy a világ, amit ma élünk, nagyon sok évezreden át a hun törzsszövetség népeinek, szkítáinak, pártusainak, avarjainak, hunjainak és magyarjainak a munkájából épült fel, és nem a sáskanépeknek nevezett atlantiszi menekült népek által. A civilizációnk köteles tudomást venni arról, aki azt felépítette, és nem csak arról, aki annak pusztítását, sáska elven való felemésztését nagy tempóban előidézte.”
Kozsdi Tamás: A magyar ősemlékezet és az Arvisura világkép



“Az Arvisura lehetőséget ad a lelkünknek rendet találni a múltban és megérteni, hol és hogyan került szándékos csavar, manipuláció vagy időtorzítás a történelembe. S ennek felismerésével szinte azonnal kiviláglik az elkövető is. Nem azért, hogy ítélkezzünk, hanem hogy tisztán lássunk. Mert csak az igazság szabadít fel.
Kozsdi Tamás



A Paál Zoltán által lerótt Arvisura 2 kötetben, mintegy 1500 oldalon jelent meg, a Püski Kiadó gondozásában. Az Arvisura nem könnyű olvasmány, időt és elhatározást igényel attól, aki rászánja magát. El lehet olvasni egyszerre az elejétől a végéig, vagy témakörök szerint, melyeket úgy érezzük, közelebb állnak hozzánk. Egy biztos, a történelem mozaik darabkái csak egy bizonyos idő után kezdenek el illeszkedni azoknak, akik nem adják fel.
Az interneten több helyen található részlet az Arvisurából, de tanulmányozását  könyv formájában, egészében javaslom, mert a részletek csak így állnak össze igazán egésszé. És ennek mindenkiben, külön-külön, egyénenként kell bekövetkeznie.


NTA
0 Comments

Zrínyi Ilona grófnő


Zrínyi Ilona
Zrínyi Ilona

Zrínyi Ilona grófnő, (Ozaly, Horvátország, 1643 vagy 1652 – Nikomédia, Anatólia, 1703. február 18.) a magyar történelem egyik hősnője, II. Rákóczi Ferenc édesanyja. IV. Zrínyi Péter bán és Frangepán Katalin leányaként a horvátországi Ozaljvárban született.
1666. március 1-jén férjhez ment I. Rákóczi Ferenchez. I. Rákóczi Ferencnek és Zrínyi Ilonának három gyermeke született. 1667-ben született György nevű fiuk, aki azonban még csecsemőkorában meghalt, majd 1672-ben született Julianna nevű leányuk, és 1676-ban másodszülött fiuk, Ferenc. Nem sokkal Ferenc születése után, 1676. július 8-án meghalt I. Rákóczi Ferenc. Az özvegyen maradt Zrínyi Ilonának sikerült elérnie a császári udvarnál, hogy ő maradhasson a gyermekei gyámja, jóllehet I. Rákóczi Ferenc halála előtt I. Lipót császár pártfogásába ajánlotta őket. Ez azt jelentette, hogy az ő kezelésében maradt a hatalmas Rákóczi vagyon és a várak, többek között Regéc, Sárospatak, Makovica és Munkács parancsnoksága.
1682-ben feleségül ment a nála 14 évvel fiatalabb Thököly Imréhez. Cselekvő részese volt második férje oldalán a Habsburgok elleni kuruc felkelésnek. Bécs 1683-as sikertelen ostroma után a törökök és Thököly velük szövetséges kuruc csapatai állandó visszavonulásra kényszerültek, sőt a kurucok csapatostul kezdtek átállni a császáriak mellé, ezért a gróf gyors egymásutánban kénytelen volt feladni a Rákócziak várait. 1685 végén a császári csapatok körülvették az utolsó erősséget, Munkács várát is, amit Zrínyi Ilona több mint két évig védett Antonio Caraffa generális-vezette sereg ostroma ellenében. Buda visszafoglalása után azonban helyzete tarthatatlanná vált. 1688. január 17-én kénytelen volt a várat feladni, de elérte, hogy annak védői amnesztiát kapjanak a császártól, és hogy a Rákóczi-vagyon gyermekeinek nevén maradjon.
A megállapodás értelmében azonban Bécsbe kellett mennie gyermekeivel együtt, ahol a megállapodást részben megsértve, gyermekeit elvették tőle. 1691-ig az Orsolya-rend zárdájában lakott, gyakorlatilag a császár túszaként, ahol lányát, Rákóczi Juliannát is nevelték. Fiát, II. Rákóczi Ferencet azonban Neuhausba vitték, jezsuita iskolába, így anya és fia soha többé nem találkozhattak. 1690-ben, a zernyesti csatavesztés során Heissler gróf, császári altábornagy Thököly fogságába került. 1692 januárjában Zrínyi Ilonát kicserélték a fogoly tábornokra. Búcsúlevelét, amelyet ekkor írt fiának, II. Rákóczi Ferenc valószínűleg sohasem kaphatta meg.
1699-ben elkísérte férjét a török száműzetésbe. Nikomédiában halt meg, 1703-ban. Koponyáját fia maradványaival együtt, 1906. október 29-én Kassán, a Szent Erzsébet-székesegyházban helyezték végső nyugalomra. –Wikipedia



“Én mint I. Rákóczi Ferenc fejedelem árváinak anyja, gyermekeimmel magamat ezeknek várában vontam meg. Köteles vagyok megvédelmezni számukra, ha megtámadtatik. Én és kiskorú ártatlan gyermekeim nem vétettünk soha, semmit a császárnak! Miért foglalják el mégis egymásután várainkat? Én nem ellenségeskedem senkivel, de a bántóknak ellentállok. Ha a császár fegyvereit egy nő s gyönge árvák ellen akarja fordítani, nem hiszem, hogy az ilyen harc akár ő felségének, akár generálisainak becsületére válnék! …szűnjenek meg háborgatni Munkácsot! Ha pedig kérésemre nem hallgatnak, hát tudják meg, hogy éngem, gyönge asszonyt, sem többi várainknak elveszte, sem az ostrom félelme nem képes arra kényszeríteni, hogy megfelejtkezzem arról, amivel gyermekeimnek tartozom!”
I. Lipót Egyik Tábornokához, 1685-Ben Írt Levele



Zrínyi Ilona a fiához 1692-ben, Bécsben írt búcsúlevelet, mikor végre Thököly kiválthatta a fogságból szeretett feleségét, (az elfogott gróf Heissler császári altábornagyért cserébe), – mivel nem engedélyezték az anyának a személyes búcsút gyermekétől. Azt sem engedélyezték, hogy magyarul írja meg levelét, és természetesen keményen meg is cenzúrázták az írást. Ezért Zrínyi Ilonának nagyon árnyaltan kellett fogalmaznia, ha azt akarta, hogy levele el is jusson Ferenc fiához. (Valószínűleg egyébként ezt a levelet II. Rákóczi Ferenc soha nem kapta meg.) A latin nyelvű levél szó szerinti fordítása:

“Rettentő nagy út áll előttem, de azért sietve sietek uramhoz és hűséges férjemhez! Kötelességem hozza ezt magával. Semmi nem esik nekem oly súlyosan, mint tőled, legkedvesebb fiamtól elszakadnom. Mikoron idejöttem, téged nővéreddel együtt elszakítottak tőlem, s én szerencsétlen, búcsút sem vehettem tőled, de anyai áldásomban azért részed volt, s ez anyai áldásomnak most is osztályosa vagy s az is maradsz, mert te nékem bánatot sohasem okoztál, s ezért méltán várhatod az Isten áldását. Én a jó Istenemre bízom magam s a gyermekeim szeretetére édesanyjuk iránt. Isten áldjon meg benneteket! Ne búsulj azon, édes fiam, hogy javaid idegen kézen vannak, s hogy pusztán állnak. Újra helyrehozhatod azokat. A hadak lerontották váraidat, adja Isten, hogy te ismét felépíthesd azokat. Csak tanulj szorgalmasan. Ne feledd: nincs e világon szebb és dicsőbb dolog, mint a becsületes név és jóhír. Ez soha meg nem hal, hanem örökké él. A földi javak elveszhetnek – az nem nagy baj –, de aki a becsületét elvesztette, mindenét elvetette. Ezért, édes fiam, tebenned minden gyönyörűségem, ne szerezz nekem keserűséget, mint a nővéred, aki miatt sokat szenvedtem. Istennek és a boldogságos Szűznek ajánlottam Őt. Ő legyen édesanyátok és gondviselőtök minden bajotokon. Ő soha el nem hagy titeket. Becsüld meg az embereket, szívesen társalogj az idegenekkel, és így véled is jól bánnak és szeretni fognak. Aki másokat megbecsül, maga magát becsüli. Egyébként a hatalmas Istentől anyai áldásommal egyetemben minden jót kívánok néked. Bárhova vet a sors, maradok mindenütt és mindenkor A TE SZERETŐ anyád. Zrínyi Ilona.”
Zrínyi Ilona a fiához 1692-ben, Bécsben írt Búcsúlevele



Zrínyi Ilona férjéhez (Thököly Imre) élete utolsó pillanatáig hűséges, szeretetteljes volt. Részlet egy korábbi, férjéhez írt leveléből:

“…vagy élet vagy halál! Semminemű félelem, sem nyomorúság éngemet kigyelmedtől el nem rekeszt. Csak éppen kigyelmed el ne hagyjon. Én, ha gyalog is, kész vagyok elmenni, valahun hallom kigyelmedet lenni. Vajmi nagy dolog volt minden időben az igaz szeretet!
Zrínyi Ilona férjéhez írt levele


Hivatkozások:
Jókai Mór: Zrínyi Ilona
Eisner Gábor Rudolf: Zrínyi Ilona személyisége és politikája, Ősi Gyökér
Szentmihályiné Szabó Mária: Zrínyi Ilona
Pakó Ferenc: II. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona


NTA
0 Comments

Voltaire


Voltaire
Voltaire

Voltaire eredeti nevén François-Marie Arouet (Párizs, 1694. november 21. – Párizs, 1778. május 30.) francia felvilágosodás kori író, költő és filozófus. Éles eszéről, filozófiai témájú írásairól és a polgári szabadságjogok védelméről vált világszerte ismertté. A cenzúra megszegőinek szigorú büntetésével dacolva a társadalmi reformok nyílt támogatója volt Franciaországban. Szatirikus szerzőként műveiben gyakran kritizálta korának dogmatikus katolikus egyházát és más intézményeit, ezért többször meg is büntették. Forrás: Wikipedia


“Orvosok gyógyszereket rendelnek, melyekről csak nagyon keveset tudnak, betegeiknek, akikről még kevesebbet tudnak, olyan betegségekre, melyekről semmit sem tudnak.”
Voltaire



“Az orvoslás tudománya abban áll, hogy lekösse a beteg figyelmét, amíg a természet meggyógyítja a betegséget.”
Voltaire



“Életünk első felében az egészségünket áldozzuk fel a pénz megszerzéséért, a második felében a pénzünket áldozzuk az egészség visszaszerzéséért. És közben megromlik az egészség, és eliramlik az élet.”
Voltaire



“A vallás akkor keletkezett, amikor az első csaló találkozott az első ostobával.”
Voltaire



“Muszáj bevallani - hogy létezik - a rosszat.
Az eredete még egészen titokzatos,
A jó szerzőjétől származna tán a rossz?…
De hogy képzelhető, hogy maga Isten az, aki
Egyfelől fiait kegyelmében füröszti,
Másik kezével a rosszat zúdítja le?
Melyik szem láthat ily titkoknak mélyire?
Tökéletes lényből rossz létre nem jöhet,
De máshonnan se - mert minden belőle lett.
És mégis létezik - ó fájdalom - a rossz.
Mily döbbenetes ez, mennyire paradox!”
Voltaire



“Úgy halok meg, hogy imádom Istent, szeretem a barátaimat, megbocsátok ellenségeimnek, de gyűlölök minden üldöztetést.”
Voltaire



NTA
0 Comments

Mark Twain


Mark Twain
Mark Twain

Mark Twain, eredeti nevén Samuel Langhorne Clemens (Florida, Missouri, 1835. november 30. – Redding, Connecticut, 1910. április 21.) amerikai író, újságíró, humorista. A Mark Twain álnevet először 1863. február 3-án használta. Az álnév egy folyami hajós szakkifejezés, helyesen írva mark two, és a mélységmérő rúdon a második vonást jelentette: ez volt a minimális mélység a gőzös biztonságos haladásához. Forrás: Wikipedia


“Eleinte nem tudtam rájönni, hogy miért vagyok, de most már azt hiszem, azért, hogy kikutassam ennek a csodálatos világnak a titkait, hogy boldog legyek és hálát adjak a Teremtőnek azért, mert létrehozta. Azt hiszem, még sokat kell tanulnom.”
Mark Twain



“Vannak írott törvények - ezek mulandóak; de vannak íratlan törvények is - azok örök érvényűek.”
Mark Twain



“Nem az sodor bajba, amit nem tudsz, hanem amit holtbiztosan tudsz, csak épp rosszul.”
Mark Twain



“A szokás az szokás, nem az ablakon kell kihajítani, hanem apránként kell letessékelni a lépcsőn.”
Mark Twain



“Nincs az a szélességi fok, amelyik ne hinné, hogy ő lehetne az Egyenlítő, ha volna igazság a földön.”
Mark Twain



“Valahányszor a többség pártján találod magad, ideje megállnod és eltöprengened.”
Mark Twain



“Időnként elmegyek az orvoshoz, és megvizsgáltatom vele magam, mert az orvos is élni akar. Aztán elmegyek a gyógyszertárba, és kiváltom az orvosságot, mert a patikus is élni akar. Aztán a gyógyszert a csatornába öntöm - mert én is élni akarok.”
Mark Twain



“A ráncok csak azt jelzik, hol a mosoly helye.”
Mark Twain



NTA
0 Comments

Nikola Tesla


Nikola Tesla
Nikola Tesla

Nikola Tesla (Smiljan, 1856. július 10. (Julián-naptár: június 28.) – New York, 1943. január 7.) szerb-amerikai fizikus, feltaláló, villamosmérnök, gépészmérnök, filozófus. Életében 146 szabadalmat (ebből 112-t az USA-ban) jegyeztek be a neve alatt. Róla nevezték el a mágneses indukció SI-mértékegységét. Forrás: Wikipedia



“Meg vagyok róla győződve, hogy az egész kozmosz egysége az anyagi és spirituális síknak.
Az univerzumnak van egy magja, ahonnan az erőt és inspirációt kapjuk, mely örökkön hajt bennünket, érzem ennek erejét és értékét, ahogy az univerzum keresztül sugárzik megtarva magában az egyensúlyt. Még nem hatoltam bele a magban lévő titokba, de tudom, hogy ott van, és ha bármilyen fizikai aspektust akarnék hozzácsatolni, akkor úgy írnám le, hogy az a FÉNY, ha spirituálisan akarnám értelmezni, akkor az a SZÉPSÉG és EGYÜTTÉRZÉS. Aki képes ebben hinni, erősnek érzi magát, képes örömmel dolgozni, mert érzi, hogy benne van a világ teljes harmóniájának színezetében.”
Nikola Tesla



“Az ember azonban nem egy közönséges tömeg, ami egyszerűen csak forgó atomokból és molekulákból áll, melyek hőenergiát raktároznak. Az élet teremtő elve következtében tartalmaz bizonyos magasabb rendű minőséget is, amivel meg lett ajándékozva.”
Nikola Tesla



“A szellemi hatalom ajándék Istentől, az Isteni Létezőtől származik. Ha elménket az igazságra összpontosítjuk, ezzel a nagy hatalommal egyezünk.”
Nikola Tesla



“Legnagyobb megdöbbenésemre nemsokára rájöttem arra, hogy minden gondolat, ami eszembe jutott, egy külső hatás által volt sugalmazva számomra.”
Nikola Tesla



“Szilárdan hiszek a viszonzás törvényében. A valódi jutalom mindig arányos az elvégzett munkával és a meghozott áldozattal.”
Nikola Tesla



“Ha a bennetek lévő gyűlöletet elektromos árammá lehetne alakítani, elég lenne az egész világ kivilágításához.”
Nikola Tesla



NTA
0 Comments

Teréz anya


Teréz anya
Teréz anya

Kalkuttai Szent Teréz, közismert nevén Teréz anya születési neve albánul: Agnes Gonxha Bojaxhiu ,  (Üsküb, 1910. augusztus 26. – Kolkata, 1997. szeptember 5.) albán nemzetiséghez tartozó, római katolikus apáca, a Szeretet Misszionáriusai szerzetesrend alapítója, a Nobel-békedíj (1979) és számos magas kitüntetés tulajdonosa, aki Kolkata szegényei között végzett áldozatos munkájával az egész emberiség elismerését kivívta. Forrás: Wikipedia



“Ha mindenki tisztára seperné a maga portáját, az egész világ tiszta lenne.”
Teréz anya



“Úgy érezzük, hogy amit teszünk, csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger.”
Teréz anya



NTA
0 Comments

Széchenyi István gróf


Széchenyi István gróf
Széchenyi István 1848-ban, Barabás Miklós festménye

Gróf sárvár-felsővidéki Széchenyi István (Bécs, 1791. szeptember 21. – Döbling, 1860. április 8.) politikus, író, polihisztor, közgazdász, a Batthyány-kormány közlekedési minisztere.
Eszméi, hatása és gyakorlati tevékenysége által a modern Magyarország egyik megteremtője. A magyar politika egyik legkiemelkedőbb és legjelentősebb alakja, akinek nevéhez a magyar gazdaság, a közlekedés, a külpolitika és a sport területén végrehajtott reformok fűződnek. Az eszméit tartalmazó könyvei, a Hitel, a Világ és a Stádium óriási hatást gyakoroltak kora szellemi megújításában.
1827-ben a londoni és párizsi klubélet mintájára megalapította a Nemzeti Kaszinót, hogy társasági fórumot teremtsen a nemesség, az értelmiség és a tenni vágyó hazafiak számára.
Gyakorlati alkotásai közé tartoznak a mai Magyar Tudományos Akadémia alapjának (Magyar Tudós Társaság) létesítése, a Lánchíd megalkotása, a hajózás és hajógyártás (Óbudai Hajógyár), a balatoni gőzhajózás megteremtése, a Vaskapu szabályozása, a Tisza-vidék árvízmentesítése, valamint ő volt a korszerű bortermelés, a selyemhernyó-tenyésztés, a cukorgyártás, a gázvilágítás, az országos vasútfejlesztés egyik előmozdítója. Az első gőz hengermalom létrehozásával a modern lisztgyártás megalapozója. 1842-ben ő javasolta a budai alagút építését a Várhegy keresztülfúrásával az épülő Lánchíd budai hídfőjénél.
Ő volt a lóversenyzés és lótenyésztés, később az evezőssport meghonosítója Magyarországon: létrehozta az első csónakházat (Csónakda), 1841-ben megalapította az első Hajós Egyletet, beindítva az első evezősversenyeket. Számos intézmény alapítója és névadója, az ipar és gazdaság fejlődésében fontos részvénytársaságok megalapítója. Kezdeményezésére nyílt meg 1837-ben Pest-Buda első magyar nyelvű színháza (mely 1840-től a Nemzeti Színház nevet viselte). Forrás: Wikipedia


“Hogy a hunok legvalódibb fajtájából származhatom, arra az is elég bizonyíték, hogy a legszebb Alpok közt Svájcban, vagy Itália legbujább völgyeiben és tájain sem vagyok képes oly forrón, lelkesen és rajongón érezni és élni, mint hazám pusztáin és síkságain.”
Gróf Széchenyi István



“Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn.”
Gróf Széchenyi István



“Azokból a kövekből, melyek utunkba gördülnek, egy kis ügyességgel lépcsőt építhetünk.”
Gróf Széchenyi István


„Nálam legalább embernek, bárminő koronát viseljen is fején, lelkemre hatása sohasem volt, sohasem lesz. Bezárhat, fejemet vétetheti, de lelkemet le nem alázhatja, azt, hogy magyar lenni megszűnjek, nem teheti, s nyelvemet Istentől vettem, és csak Istennek adom a halálban.”
Gróf Széchenyi István


“Minél többet gondolkodom nyelvünk bölcseletén, annál inkább felismerem végtelen felsőbbségét sok más nyelvvel szemben.”
Gróf Széchenyi István



“Sokat kell tanulnia az embernek ahhoz, hogy megtudhassa, milyen keveset is tud.”
Gróf Széchenyi István





NTA
0 Comments

Romhányi György dr.


Romhányi György kórbonctan professzor
Dr. Romhányi György professzor

Romhányi György (született Reichenbach György, Szár, 1905. szeptember 15. – Pécs, 1991. augusztus 29.) magyar orvos, patológus. Legszélesebb körben kétségtelenül oktatói tevékenységével vált legendává. Romhányi professzor legfontosabb üzenete a hallgatók iránti feltétel nélküli szeretet volt, emiatt tudott szigorúságában is inspiráló lenni. Utánozhatatlan előadói készségének egyik legfontosabb vonása az volt, hogy hallgatóival személyes kapcsolatot alakított ki. Fantasztikus arc- és névmemóriával rendelkezett. Kivételes módon több száz medikust tudott néven szólítani, s előadásai alatt folyamatos szemkontaktusban volt a hallgatóival.



“A tanítvány álljon a vállamra, én majd tartom, csak lásson minél messzebbre.”
Dr. Romhányi György



“Megint egy kissé okosabbak, s ezáltal egy kissé szerényebbek lettünk.”
Dr. Romhányi György



“A beteget nemcsak gyógyítani, hanem szeretni is kell az orvosnak.”
Dr. Romhányi György



NTA
0 Comments

Max Planck


Max Planck
Max Planck

Max Karl Ernst Ludwig Planck (Kiel, Németország, 1858. április 23. – Göttingen, Németország, 1947. október 4.) Nobel-díjas német fizikus, a kvantummechanika megalapítója. Albert Einstein mellett ő rakta le a modern fizika alapjait.


“Engem, aki fizikus vagyok – olyan ember, aki az egész életét egy teljesen prózai tudománynak, az anyag tanulmányozásának szentelte –, biztosan senki nem tartana fantasztának. Az atom tanulmányozása által mondom tehát, hogy nincs olyan dolog, hogy anyag! Minden anyag csakis egy atomi részecskéket mozgató erő következtében áll elő és marad egyben, mely erő egyben tartja a legkisebb naprendszert, az atomot. Az egész univerzumban nincs azonban intelligens és örökkévaló erő, azt kell tehát feltételeznünk, hogy e mögött az erő mögött van egy öntudatos, intelligens Elme és Szellem. Ez a valódi eredete az anyagnak.”
Max Planck



“A fizikai kutatások eredménye ahhoz a felismeréshez vezet, hogy a világmindenség építőkövei nem összefüggéstelenül helyezkednek el, hanem egységes terv szerint függnek össze… a legcsodálatosabb azonban az, hogy a törvények szakszerű megfontolása minden elfogulatlan emberben azt a benyomást keltik, hogy a természetet értelem, céltudatos akarat irányítja… a természettudomány és a vallás tehát nem zárják ki, inkább kiegészítik egymást.”
Max Planck



“Nem lehetséges végső összeütközés a vallás és a tudomány között; az egyik ugyanis kiegészíti a másikat. Úgy gondolom, minden komoly és reflektív ember felismeri, hogy természete vallásos elemét el kell ismernie és kultiválnia kell ahhoz, hogy emberi lelke minden ereje tökéletes egyensúlyban és harmóniában működhessen együtt. És valóban, nem véletlen, hogy minden kor legnagyobb gondolkodói mélyen vallásos lelkek voltak.”
Max Planck



“Nem lehetséges végső összeütközés a vallás és a tudomány között; az egyik ugyanis kiegészíti a másikat. Úgy gondolom, minden komoly és reflektív ember felismeri, hogy természete vallásos elemét el kell ismernie és kultiválnia kell ahhoz, hogy emberi lelke minden ereje tökéletes egyensúlyban és harmóniában működhessen együtt. És valóban, nem véletlen, hogy minden kor legnagyobb gondolkodói mélyen vallásos lelkek voltak.”
Max Planck



“A tudomány nem képes megoldani a természet végső rejtélyeit. Azért nem képes, mert mi is a természet részei vagyunk, s ezzel részei vagyunk annak a rejtélynek is, amelyet megoldunk.”
Max Planck




NTA
0 Comments

Müller Péter


Müller Péter
Müller Péter

Müller Péter (Budapest, 1936. december 1.) József Attila-díjas író, dramaturg, forgatókönyvíró, előadó. A hazai spirituális irodalom egyik legismertebb alakja. 1956-ban átesett egy halálélményen. Ez a tapasztalat egész lényét és művészi célkitűzéseit megváltoztatta. Mind színpadi művei, mind regényei és esszé kötetei ennek a megrendítő tapasztalatnak az élményéből születtek.


“Az ember sorsteremtő, isteni lény! Ezt azért nem szereti tudomásul venni, mert akkor felelősséget kell vállalni mindazért, ami történik vele.”
Müller Péter



“Van egy kör. Ez az Ősvalóság. Az Ősvalóság olyan, mint a bűvész cilindere: üres – mégis ebből pattan majd elő minden és mindenki. A kör száma: Egy. Az isteni bűvészet akkor indul, amikor az Egyből valamiféle meghasonlás kiváltja a Kettőt és a két fél elkezdi egymást vonzani-taszítani, szeretni-gyűlölni, s ebben a páros táncban az egész mozgásba lendül, sokasodni kezd, háborúzni, megbékülni, kifelé pörögni s befelé húzódni, eltaszítani s mégis vonzani; megpördül a kettő, elindul a tánc, forgatja a spirált – s létrejön a polaritás s vele az örökös és szüntelen Változás.”
Müller Péter



“Mindenki egy sajátos élettervet hoz magával, melyet nem egyedin, hanem sokadmagával készít, mert az élet: csapatjáték. Életünk drámájának megalkotása még a szellemi világban kezdődik, sok-sok múltbeli tapasztalat alapján, de ezt is magunk csináljuk saját magunkból; lelkünk végtelen gazdagságából teremtünk jellemet, sorsot, eljövendő próbatételeket magunknak. Amit szellemként megálmodtunk, azt földi emberként megvalósítjuk – de a „valóság” soha nem lesz olyan, mint az álom, pontosan azért, mert az élet eleven, teremtő folyamat; új álmaink, új vágyaink és félelmeink új és új szálakat szőnek a valóság szőttesébe. Van ugyan egy kotta – mélyen-mélyen eltemetve a tudatunk alatt –, csakhogy a muzsikus rögtönöz!”
Müller Péter



“Az Idő az ősi felfogásban nem számokat jelent, hanem minőséget! Ezért is hiányoznak a régmúltból a „hiteles dátumok”. Volt naptár, voltak napok, évek, volt óra is – de az adatok senkit sem érdekeltek. Volt azonban „lappangó idő”, „érlelő idő”, „beteljesülő idő”, „bomlasztó idő”, volt „tervező idő” és „végrehajtó idő”. A természetben mindennek ideje van. Ideje tavasznak, nyárnak, ősznek és télnek – s minden időben más és más az idők követelménye.”
Müller Péter



“Az élet művészetének ez a célja: középen maradni.”
Müller Péter



“A magyar egyetlen szóban fejezi ki, hogy az Univerzumnak fényeredete és fénytermészete van – hogy a Mindenség: fény – mert azt mondja: Világ… Világít… Világosság. S hogy ez egyúttal látás kérdése is, mert azt is tudja, hogy nemcsak a gyertyának, de szemünknek is világa van. A vakra azt mondják: világtalan.”
Müller Péter



“Magyarul beszélni olyan, mint az óceánban úszni. Fogalma sincs az embernek, milyen mélységek fölött lebeg.”
Müller Péter



“Ma már nem értjük, hogy az Isten-ember kapcsolat nem egy felhők felett trónoló Atya és a porban élő teremtmény kapcsolata, hanem a legbensőbb Önmagunkkal való viszonyunk.”
Müller Péter



Müller Péter honlapja



NTA
0 Comments

Giuseppe Moscati


Giuseppe Moscati
Giuseppe Moscati

Giuseppe Moscati (1880-1927) orvos Nápolyban élt és gyógyította a betegeket a XX. század első évtizedeiben, nem csak kiváló diagnoszta és nagy tudós volt, de emberségből is ragyogó példát mutatott kortársainak és az utókornak is. Orvosi pályafutását teljes egészében a legszegényebbek szolgálatába állította.


“Tudnotok kell, hogy akár egy gesztussal is enyhíthetitek a beteg fájdalmát, vagy egy helyes tanáccsal, néhány helyes szóval, öleléssel, nem csak a rideg orvosi receptekkel. Érezzétek az isteni energiát, ami átmegy rajtatok. Meghallhatjátok a szív dobbanásait, a lélegzés ritmusát. Ha megtaláljuk ezt az erőt, felerősödhetnek az ösztöneink, segítenek a diagnosztizálásban.”
Giuseppe Moscati



“Az Úr megadott nekünk mindent, de életünk végén el kell tudnunk számolni az adományaival. Nem a tudomány, hanem a szeretet változtatta meg a világot… Dicsőség, győzelem, gazdagság, tudomány, mind porba hull, az élet minden gyönyörűsége elmúlik, csak az örök szeretet marad meg, minden jónak a forrása, a szeretet, mely túlél minket. Mert a szeretet Isten…”
Giuseppe Moscati




Giuseppe Moscati életeről filmet is forgattak “A szeretet gyógyít” címmel.


NTA
0 Comments

Mahátma Gandhi


Mahátma Gandhi
Mahátma Gandhi

Mohandász Karamcsand Gandhi, híveitől kapott tiszteletnevén Mahátma Gandhi, (Porbandar, Gudzsarát állam, 1869. október 2. – Újdelhi, Delhi állam, 1948. január 30.) jogász, politikus. India politikai és spirituális vezetője, az indiai függetlenségi mozgalom vezéralakja. A Gandhi gudzsaráti kasztnév: banija, vagyis a legkapzsibb kereskedők kasztjába tartozott. Maga a család fűszerkereskedő volt. Későbbi nevét híveitől kapta; a Mahátma szanszkrit szó, jelentése: „nagy lélek”. Ezen a néven ismeri őt az egész világ, s vált a békés ellenállás jelképévé. Nem áll vele rokonságban a későbbi indiai miniszterelnökök közül egyik Gandhi nevű sem. Forrás: Wikipedia



“Nekünk kell a változássá lennünk, amit a világban látni akarunk.”
Mahátma Gandhi



“A különbség a között, amit megteszünk és amire képesek lennénk, megváltoztathatná a világot.”
Mahátma Gandhi



“A szemet szemért elv csak oda vezet, hogy az egész világ megvakul.”
Mahátma Gandhi



“A világ erőforrásai elegendőek ahhoz, hogy kielégítsék mindenki szükségleteit, de nem elegendőek ahhoz, hogy kielégítsék mindenki mohóságát.”
Mahátma Gandhi





“A szeretet lángjaiban a legkeményebb vasnak is meg kell olvadnia.”
Mahátma Gandhi

NTA
0 Comments

Gyulai István


Gyulai István örökségünk dal
Gyulai István

Gyulai István Örökségünk című szerzeménye a Földön élő magyarságot szólítja meg tértől és időtől függetlenül. Célja a magyarság ébredése, a magyar nyelv megőrzése. Arra buzdították a magyarokat, énekeljék el e dalt, mindezt rögzítsék és juttassák el a szervezőkhöz. A beérkezett videók és egyéb információk az Örökségünk honlapján tekinthető meg.



“Itt vagyunk ismét, most már sokadjára
Leültünk kicsit együtt, de még nem dőlhetünk hátra
Hiszen van még dolgunk a világban, bőven van mit tennünk
Hogy megmaradjon köztünk, ’miben mindig muszáj hinnünk
Gyönyörűen beszéltek, öröm hallani a hang’tok
És remélem, hogy reméltek még jobbat, miben vagytok
Mert nincsen határ ottan, ahol egy nyelvet beszélnek
És testvérnek hívják az embert, adjunk hálát az égnek
Mert én
Megtanulom, megőrzöm
Tanítom, továbbadom
A szüleim nyelvét a gyerekeim hangján
Elkopni nem hagyom
Megtanulom, megőrzöm
Tanítom, továbbadom
A szüleim nyelvét a gyerekeim hangján
Elvenni nem hagyom.”

Örökségünk (dal)



A közösségi klip



NTA
0 Comments

Gárdonyi Géza


Gárdonyi Géza
Gárdonyi Géza

Gárdonyi Géza (született Ziegler Géza, Agárdpuszta, 1863. augusztus 3. – Eger, 1922. október 30.) magyar író, költő, drámaíró, újságíró, pedagógus, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja. A 19–20. századforduló magyar irodalmának népszerűségében máig kiemelkedő alakja. Korának sajátos figurája, egyik irodalmi körhöz sem sorolható tagja volt. Életműve átmenetet képez a 19. századi romantikus, anekdotikus történetmesélés és a 20. századdal születő Nyugat-nemzedék szecessziós, naturalista-szimbolista stíluseszménye között. Írói nevét születési anyakönyvezési helyszíne, Gárdony után választotta, s 1881 után – a Z. elhagyásával – egyre gyakrabban, az 1890-es évektől pedig kizárólagosan ezt tüntette fel művei fejlécén. Gárdonyi nagy jelentőséget tulajdonított a nyelv stiláris szerepének, hivatásának tekintette a magyar nyelv művelését és formálását, hagyatékában több száz oldalasra rúgnak az általa írt nyelvészeti jegyzetek. Forrás: Wikipedia



“Légy az, kiből árad a nyugalom.
Légy az, kire nem hat a hatalom.
Nyújtsd oda, hol kérik a kezedet.
S menj oda, hol fázik a szeretet.”
Gárdonyi Géza



“A szeretetnek melege van a természet hidegében, világossága van az élet sötétségeiben, és a szeretetnek ajkai vannak, amik mosolyognak velünk az örömben, és lecsókolják könnyeinket a fájdalomban.”
Gárdonyi Géza



“A lelkek megérzik egymást, ha más-más testbe vannak is helyezve, - megérzik, hogy együvé tartoznak.”
Gárdonyi Géza



“Ha az ember: kicsiben a világmindenség, akkor a világmindenség: az ember nagyban. A test a matéria, a lélek az Isten. A csillagok a világmindenség sejtjei.
De mi akkor az ember?
Az, ami a harmatcsepp: távolra jutott kerek egész részecskéje a tengernek.”
Gárdonyi Géza



“Ha házunk meggyullad, kiragadjuk belőle gyöngyünket, aranyunkat. A többi holmi úgyis csak limlom. Ha testünk meghal, a lélek magával viszi a legértékesebb szerzeményeit az új testbe.”
Gárdonyi Géza



“A magyarság nem kalapdísz, hanem a szíve mélyében viseli a magyar, mint tenger csigája a gyöngyét. A magyarságunk érzése mélyen bent ég bennünk, hogy szinte magunk sem tudunk róla, mint a tűzhányó hegyek, amelyek hideg kőhegyek, de egyszer megmordulnak.”
Gárdonyi Géza



“A természeti életet vizsgáló tudomány nem keres Istent, csak a természet titkait. S mégis ahogy ezeket fejti, folyton az Istent találja: lépésről lépésre közeledik hozzá. A tudomány bányászai ezek: sötétben indultak, apró lámpásokkal, s íme lassankint a világosság bányájában találják magukat. Minden csákányütésre új fény ragyog elő.”
Gárdonyi Géza





“Életünk téves felfogása abból ered, hogy egynek véljük ezt a két fogalmat: ember és emberi test. A legfelső fokra ezen a földön akkor jutunk, mikor különvalónak érezzük magunkat testünktől. A tökéletlen ember egy a testével, a teste ő. A tökéletes csak úgy néz a testére, mint a ruhájára.”
Gárdonyi Géza



“Ne nézzetek rám borzalommal,
ha meghalok:
az a halott a koporsóban
nem én vagyok.
Csak hamu az, elomló televény.
A láng eltünt. A láng, – az voltam én.”
Gárdonyi Géza



“Halastóba az okos haltenyésztő csukát is bocsát. A halak a zaklatás következtében fürgékké, erősekké fejlődnek. Vajon a földi bajok rajtunk nem ilyen csukák-e?”
Gárdonyi Géza



“A pénz csak arra való, amire a kenőcs a kocsira: ne nyikorogjon.”
Gárdonyi Géza



“Az Isten nélkül élő művész az anyagra néz,
az Istennel élő a lélekre.
Az anyag emberének csupán lába van,
a lélek emberének szárnya is.
A láb kis téren mozog.
A szárny a végtelenségben.”
Gárdonyi Géza



“Lehetetlen, hogy a világmindenség ura csak azért adott volna életet, hogy megint megsemmisítse. Minden, ami van, van valamiért. Hogy a formák változnak folytonosan, azt is látjuk. Tehát mink is valamiért vagyunk a világon, s változton változunk. Miért ne lehetne a halál is csak változás, utolsó e földön, de nem utolsó a nagy mindenségben?”
Gárdonyi Géza



“Minden erőnél erősebb erő: az anyai Szeretet. Emberi testbe költözött NAPFÉNY. Isten szívéből leszállott szent láng, haláltól nem félő erős gyöngeség.”
Gárdonyi Géza



„Nem tudom, vizsgálják-e valamikor a tudósok az emberi szemnek a mélységeit. Mi van azokban a mélységekben, hogy láthatatlan sugarak szállnak belőle elő? És miért más minden sugár? Miért hideg ebben a percben? Miért meleg a másik percben? Jégnek a sugara és tűznek a sugara. Néha simít, mint a bársony, néha szúr, mint a tövis, néha üt, mint a mennykő.”
Gárdonyi Géza



NTA
0 Comments

Forrest Gump


Forrest Gump
Forrest Gump

A Forrest Gump Winston Groom 1986-ban kiadott regényének Robert Zemeckis által rendezett 1994-es amerikai filmváltozata. A könyv alcíme: „Avagy egy együgyű fickó feljegyzései”.



“Mindennap történnek csodák. Nem mindenki hiszi, de hogy történnek, az biztos.”
Forrest Gump



“Az ígéret szép szó, ha megtartják.”
Forrest Gump



“Soha ne ítélj meg egy másik embert, míg egy mérföldet nem jártál a cipőjében.”
Forrest Gump



“Az embernek előbb maga mögött kell hagynia a múltat, csak akkor mehet tovább.”
Forrest Gump



“Az élet olyan, mint egy doboz bonbon: az ember nem tudhatja, mit vesz belőle.”
Forrest Gump



“A halál is csak az élet része.”
Forrest Gump



“Azt hiszem, rajtunk múlik, hogy mi a rendeltetésünk. Ki kell hoznunk a legjobbat abból, amit Istentől kaptunk.”
Forrest Gump



“Dan hadnagy egyszer felhívott és azt mondta, többé nem kell törődnünk a pénzzel, én meg azt feleltem: az jó, egy gonddal kevesebb. Mama mindig azt mondta, hogy az embernek csak annyi vagyon kell, amiből megél, a többi csak felvágásra meg fennhéjazásra való.”
Forrest Gump



Előzetes a filmből



NTA
0 Comments

Albert Einstein


Albert Einstein
Albert Einstein

Albert Einstein (Ulm, 1879. március 14. – Princeton, 1955. április 18.) zsidó származású német elméleti fizikus; tudományos és laikus körökben a legnagyobb 20. századi tudósnak tartják. Ő dolgozta ki a relativitáselméletet és nagymértékben hozzájárult a kvantummechanika, a statisztikus mechanika és a kozmológia fejlődéséhez. 1921-ben fizikai Nobel-díjjal jutalmazták „az elméleti fizika területén szerzett eredményeiért, különös tekintettel a fényelektromos jelenség törvényszerűségeinek felismeréséért”. Zsenialitására jellemző, hogy előre tudott jelezni olyan dolgokat, amelyeket 100 évvel később a gyakorlatban is bizonyítottak. 2016. február 11-én amerikai kutatók bejelentették, hogy Einstein gravitációs hullámokkal kapcsolatos elmélete igazolódott, ezzel a felfedezéssel egy új tudományág született, a gravitációshullám-csillagászat. Forrás: Wikipedia



“Minél inkább növekszik a megismert, annál inkább tágul a nem ismert tartomány.”
Albert Einstein


“A zsúfoltságban találd meg az egyszerűséget. A disszonanciában találd meg a harmóniát. A lehetőségek a nehézségekben rejlenek.”
Albert Einstein


“A logika képes eljuttatni minket A- ból B-be. A képzelet képes eljuttatni bárhová.”
Albert Einstein


“A múltat, jelent és jövőt csak a makacsul jelenlévő illúzió különbözteti meg egymástól.”
Albert Einstein


“Naponta többször is megállapítom, hogy saját külső és belső életem mennyire függ embertársaim – élők és holtak – munkájától, és hogy milyen komolyan kell igyekeznem, hogy ugyanannyit adhassak vissza, mint amennyit kaptam.”
Albert Einstein


“Annak ellenére, hogy ilyen harmónia van a kozmoszban, melyet véges értelmemmel én is fel tudok ismerni, még mindig vannak emberek, akik azt mondják, hogy nincs Isten. Ami viszont igazán dühössé tesz, az az, hogy nézeteik alátámasztására engem idéznek.”
Albert Einstein


“Minél mélyebben hatol az ember a természet titkaiba, annál nagyobb tiszteletet érez Isten iránt.”
Albert Einstein


„Aki még sosem követett el hibát, valószínűleg még sosem próbált semmi új dolgot.”
Albert Einstein


„Amit nem tudsz egyszerűen elmagyarázni, azt nem is érted egészen.”
Albert Einstein


„Az idő korántsem olyan, amilyennek látszik. Nemcsak egy irányban halad, hanem egyszerre létezik benne a jövő a múlttal.”
Albert Einstein


„Azt nem tudom, hogy a harmadik világháborút milyen fegyverekkel fogják megvívni, de a negyediket biztosan botokkal és kövekkel.”
Albert Einstein


„Csak a másokért élt élet érdemes arra, hogy leéljük.”
Albert Einstein


„Egyetlenegy probléma sem oldható meg azon a tudatossági szinten, amelyen az keletkezett.”
Albert Einstein


„Fura egy helyzetünk van itt, e földön. Csak rövid látogatásra érkeztünk, és nem tudjuk, miért, bár néha azért mintha sejtenénk a célt.”
Albert Einstein


„Tanulj a tegnapból, élj a mának és reménykedj a holnapban. A legfontosabb azonban, hogy ne hagyd abba a kérdezést.”
Albert Einstein



NTA
0 Comments

Dsida Jenő


Dsida Jenő
Dsida Jenő

Dsida Jenő (Szatmárnémeti, 1907. május 17. – Kolozsvár, 1938. június 7.) erdélyi magyar költő.
„Nagyon félt a megöregedéstől, egyik költeményében (Harminc év közelében) borzadva veszi észre, hogyan sokasodnak a tárgyak körülötte, és alattomosan szövik lelke szárnyai köré szálaikat. És késik a lázadás, múlik az ifjúság. Másik, talán legkedvesebb költeményében (Hulló hajszálak elégiája) haja hullása figyelmezteti az elszálló időre: A költő kihullott haját tündérek hada gyűjti össze, és mikor meghal, visszaadja. Úgy lovagol majd nagy hajjal az égi mezőkön, „seprő hajam sűrű hossza / a csillagokat csiklandozza”. Így félt a harmincadik életévtől, és meghalt harmincegy éves korában. Kolozsvárt mindenki ismerte, mindenütt ott volt, mindenhol otthon volt. Akármelyik kávéházba vagy vendéglőbe mentél, biztos lehettél benne, hogy Dsida már ott van, vagy öt percen belül megjelenik. De magántársaságot sem lehetett nélküle elképzelni, legalábbis nem, ha irodalomról volt szó. Sosem értettem, mikor ér rá dolgozni, aludni, otthon lenni, magánember lenni. Különös csendes és ironikus nyugtalanság hajtotta helyről helyre. Mindig jókedvű volt, és egy percig nem volt egyedül.” —  így köszönt el Szerb Antal a fiatalon elhunyt költőtől.



“Minden szív külön bolygó, égitest
és annyiszor jön új nap,
ahányszor a szív fordul önmagában.
A napok egyre múlnak.

Minden szív külön óra, szuverén.
Míg földi percek szállnak:
külön év, külön időszámítás
s öregszik önmagának.

A gyors szívekben napok telnek el
az álmoktól a hangig —
Petőfi ötszáz évet élt talán
és Ady kétszer annyit.

Minden öt percben egyszer itt az ősz:
a fecskék tovamennek —
És én csak sírom ősi bánatát
ezeréves szívemnek.”

Időszámítás



“Elindulok, mint egykor Csoma Sándor,
hogy felkutassak mindenegy magyart.
Székelyek, ott a bércek szikla-mellén,
üljetek mellém!
Magyarok ott a Tisza partján,
magyarok ott a Duna partján,
magyarok ott a tót hegyek közt
s a bácskai szőlőhegyek közt
üljetek mellém!
Magyarok Afrikában, Ázsiában,
Párisban, vagy Amerikában,
üljetek mellém!
Ti eztán születők s ti porlócsontu ősök,
ti réghalott regősök, ti vértanuk, ti hősök,
üljetek mellém!
Ülj ide, gyűlj ide népem
S hallgasd, amint énekelek,
amint a hárfa hurjait
feszült idegem hurjait
jajgatva tépem,
ó népem, árva népem! –
s dalolj velem,
mint akit füstös lángokra szítottak
vérszínű, ósetét, nehéz, fanyar borok,
dalolj velem hörögve
és zugva és dörögve,
tízmillió, százmillió torok!”

Psalmus Hungaricus



NTA
0 Comments

Barabási László


Barabási László
Barabási László

Barabási László (Kolozsvár, 1943. április 15. – Csíksomlyó, 2013. július 15.) író, történész. Hosszú ideig a Hargita megyei múzeumhálózat igazgatója volt. A romániai változásokat követően kényszerűségből Budapesten újságíróként dolgozott, majd visszatért Székelyföldre, ahol a Hargita lábánál élt. Főként a magyar, azon belül is kiváltképpen a székely történelem kutatásával foglalkozott. Forrás: Wikipedia


“Minél inkább visszamegyünk a múltba, a nyelvek annál inkább érthetőek magyarul.”
Barabási László



“Az ember önmagának állít furcsa gátakat, és megáll előttük szorongani.”
Barabási László


Hivatkozások:
Barabási László könyvei


NTA
0 Comments

Bakancslista


Bakancslista film
Bakancslista

A milliárdos Edward Cole (Jack Nicholson) kénytelen szembesülni vele, hogy már nem sok van neki hátra az életből. Ekkor kerül mellé szobatársa Carter Chambers (Morgan Freeman), aki szintén a végét járja. Utóbbi fejéből pattan ki a gondolat, hogy számot vet az életével és bakancslista írására szánja magát. Edward először csak jót nevet a dolgon, és elveti az ötletet. Később azonban meggondolja magát és egyre vadabb dolgok jutnak eszébe, amik felkerülnek a listára. Így kezdődik a két teljesen különböző karakter közös, egyben utolsó kalandja. Rendező: Rob Reiner, 2008.


“A régi egyiptomiaknak volt egy szép gondolatuk a halálról. Mikor a lelkünk a mennyek kapujába ér, az istenek két kérdést tesznek fel. A válaszon múlik, hogy bebocsátást nyernek-e.
– Leltél-e örömöt az életben?
– Vittél-e örömöt mások életébe?”
Bakancslista


“Mindegyikünk élete egy-egy patak, mely ugyanabba a folyóba ömlik, mely végül a vízesés ködén túl a mennybe ér. Drága barátom, hunyd le a szemed, és engedd, hogy a víz hazavigyen!”
Bakancslista


“Edward Perrimont Cole májusban halt meg. Vasárnap délután volt és az eget egyetlen felhő sem borította. Nehéz egy ember életének értékét megbecsülni. Egyesek azt mondják, hogy a hátrahagyott szeretteinkben mérhető. Mások úgy hiszik, hogy a hitben. Megint mások szerint a szeretetben, és olyanok is vannak, akik azt tartják, hogy az életnek semmi értelme sincsen.
Hogy én? Én úgy gondolom, hogy azok által méretünk meg, akik hozzánk mérik magukat. De egyet bizton állíthatok, hogy mérjünk bár akármilyen mértékkel is, Edward Cole többet élt földi léte utolsó napjaiban, mint sokan egy egész élet alatt. Tudom, hogy amikor meghalt, a szeme csukva volt és a szíve kitárva.”
Bakancslista


A teljes film itt tekinthető meg



NTA
0 Comments

Arkhütasz


Arkhütasz
Arkhütasz

Arkhütasz (i. e. 428 – i. e. 347). Ókori görög matematikus, filozófus, politikus, hadvezér, csillagász. Állítólag megmentette Platón életét, amikor a filozófust Dionüszosz, Szürakuszai zsarnoka halálra ítélte.
Görög gyarmatvárosban, Taraszban született (ma Olaszország területe). Ő foglalta elsőként rendszerbe a matematikát, a matematikai mechanika és logika megalapítója. Püthagoreus tanítások szerint az emberi viszonyokat a számmisztika segítségével magyarázta. A hangmagasságot a rezgő levegő mozgásával hozta kapcsolatba.
Platónnal közeli barátságban volt, és állítólag segítette Platónt az Állam című műben leírt utópikus állam megvalósításának kezdeményezésében.
Aulus Gellius elbeszélése szerint, Arkhütasz volt az első aki a gyakorlatban is alkalmazta a mechanika és a matematika törvényeit: állítólag egy repülni tudó “fagalambot” épített. — Wikipedia


“Amiről nem tudunk semmit, arról vagy másoktól tanulhatunk, vagy magunk fedezhetünk fel valamit. Amit másoktól tanulunk, azt külső segítség révén kapjuk; a felfedezés azonban független másoktól, és saját erőfeszítésünk eredménye. Felfedezni keresés nélkül nehéz és ritka, de ha az ember keres, gyakori és könnyű; ámde ha nem tudja valaki, hogy hogyan kell keresni, a felfedezés lehetetlen.”
Arkhütasz



NTA
0 Comments

Arany János


Arany János
Arany János 1856-ban Barabás Miklós litográfiája

Arany János (Nagyszalonta, 1817. március 2. – Budapest, 1882. október 22.) magyar költő, tanár, újságíró, a Kisfaludy Társaság igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és főtitkára. A magyar irodalom egyik legismertebb és egyben legjelentősebb alakja. A legnagyobb magyar balladaköltő, ezért nevezték a ballada Shakespeare-jének, vállalt hivatala miatt a szalontai nótáriusnak, de szülővárosában – vélhetően természete miatt – a hallgati ember titulussal is illették.
Ő a magyar nyelv egyik legnagyobb ismerője, és ennek megfelelően páratlanul gazdag szókinccsel rendelkezett. Pusztán kisebb költeményeiben mintegy 23 ezer szót, illetve 16 ezer egyedi szótövet használt. Petőfi Sándor kortársa és barátja is volt egyben. Forrás: Wikipedia
“Minden szál hozzá vezetett, és minden szál tőle vezet, a magyar szellemi életnek ő a sugárzási központja.”Szerb Antal


“Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, Ember lenni mindég, minden körülményben.”
Domokos Napra


“Előtted a küzdés, előtted a pálya,
Az erőtlen csügged, az erős megállja.
És tudod: az erő micsoda? - Akarat,
Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat.”
Domokos Napra


“Az ember tiszte, hogy legyen
Békében, harcban ember.
Méltó képmása istennek,
S polgára a hazának,
Válassza ott, válassza itt
A jobbik részt magának.”
Gondolatok


“Ha minket elfú az idők zivatarja:
Nem lesz az istennek soha több magyarja.”
Az Örökség


“Kettős úton halad az emberi élet:
Egyik a gyakorlat, másik az elmélet.”
Nagyidai Cigányok


“Illyen a szerencse?” (…)
Ha ma égig emelt, holnap alád megyén.”
Nagyidai Cigányok


“Nem hal meg az, ki milliókra költi
Dús élte kincsét, ámbár napja múl;
Hanem lerázván, ami benne földi,
Egy éltető eszmévé fínomul,
Mely fennmarad s nőttön nő tiszta fénye,
Amint időben, térben távozik;
Melyhez tekint fel az utód erénye:
Óhajt, remél, hisz és imádkozik.”
Széchenyi Emlékezete


“Nekem áldott az a bölcső,
Mely magyarrá ringatott;
Onnan kezdve, ezer szállal
Köt hazámhoz tartalék:
Puszta elvont ideállal
Inkább nem is dallanék.”
Kozmopolita Költészet


“Öleljük meg egymást, szívesen, meghitten,
És szeressük egymást: úgy áld meg az Isten.”
Egyesülés


“A hír, ha kivált rossz, mint levegő, terjed,
Nehéz kikerülni hogy bé ne lehelljed.”
Hatodik Ének


“Midőn a roncsolt anyagon
Diadalmas lelked megállt;
S megnézve bátran a halált,
Hittel, reménnyel gazdagon
Indult nem földi útakon,
Egy volt közös, szent vigaszunk
A LÉLEK ÉL: találkozunk!”
Juliska Sírkövére


“Vágyaid elérhetetlen
Tartományba vonzanak;
Az, mi után futsz epedve,
Csalfa, tünde fényalak,
Egy sugár a nap szeméből…
Büszke diadalmosoly,
Mely a sirvafutó felhőn
Megtörik, - de nincs sehol!”
A Gyermek és Szivárvány


“Köszönöm, oh Isten,
köszönöm azt neked,
Hogy hatvan évemig
láthatnám remeked,
Ezt a szép világot…”
Vakságban


“Egyes szavak csupán levelei, vékony ágai a nyelv törzsökének, azok rombolása könnyebben pótolható: de a szókötési formák azon nemesebb erek, csatornák, melyeken a fa éltető nedve kereng.”
Arany János


NTA
0 Comments

Petőfi Sándor


Petőfi Sándor (Forrás: Mai Manó Ház)

Petőfi Sándor (született Petrovics, Kiskőrös, 1823. január 1. [keresztelés dátuma] — 1856. Barguzin, Szibéria) magyar költő, forradalmár, nemzeti hős, a magyar költészet egyik legismertebb és legkiemelkedőbb alakja. Rövid élete alatt közel ezer verset írt magyarul, ebből körülbelül nyolcszázötven maradt az utókorra, és az ismertebbeket sok más nyelvre lefordították.
A költőről készült kép: feltehetőleg Egressy Gábor – Petőfi Sándor portréja (dagerrotípia, 1844 vagy 1845) Escher Károly fotográfus kémiai úton regenerált és az eredeti dagerrotípiához képest oldalfordított (vélhetően a valós helyzetbe került) reprodukciója. Forrás: Mai Manó Ház

„...Mert Petőfi nem avul. Nemcsak a maga idejének volt leghaladóbb elméje és legkorszerűbb poétája, de oly mértékben aktuálisan élt, hogy időtlenné tette a maga aktualitását. Az ő forradalmisága ma is forradalmiság. Az ő szerelmi lángolása ma is szerelmi lángolás. Amit ő tragédiának érzett, azóta is folyton tragédia: és ami az ő számára humor, az mindmáig derűt áraszt. ...külön-külön egyik idézet sem egészen igaz, csak az életmű egésze az, ami egészen igaz. Ezt kell minekünk birtokba vennünk. És ehhez csak segítenek a magyarázatok, de senki sem olvassa el helyettünk magát a költőt. Ezt nekünk kell mindig újra meg újra megtennünk, hogy költészetéből lassanként elénk álljon ő, akit oly jól ismerünk.” - Hegedüs Géza



„Hogysem tíz barátot szerezzek képmutatással, inkább szerzek őszinteségemmel száz ellenséget.”
Előszó az összes költemények 1847-es kiadása elé



„Testi szemeimet behunyom, és lelkem szemeivel nézek.”
A Kiskunság



„Magyar vagyok. Legszebb ország hazám
Az öt világrész nagy terűletén.
Egy kis világ maga. Nincs annyi szám,
Ahány a szépség gazdag kebelén.
Van rajta bérc, amely tekintetet vét
A Kaszpi-tenger habjain is túl,
És rónasága, mintha a föld végét
Keresné, olyan messze-messze nyúl.

Magyar vagyok. Természetem komoly,
Mint hegedűink első hangjai;
Ajkamra fel-felröppen a mosoly,
De nevetésem ritkán hallani.
Ha az öröm legjobban festi képem:
Magas kedvemben sírva fakadok;
De arcom víg a bánat idejében,
Mert nem akarom, hogy sajnáljatok.

Magyar vagyok. Büszkén tekintek át
A multnak tengerén, ahol szemem
Egekbe nyúló kősziklákat lát,
Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.
Európa színpadán mi is játszottunk,
S mienk nem volt a legkisebb szerep;
Ugy rettegé a föld kirántott kardunk,
Mint a villámot éjjel a gyerek.

Magyar vagyok. Mi mostan a magyar?
Holt dicsőség halvány kisértete;
Föl-föltünik s lebúvik nagy hamar
Ha vert az óra odva mélyibe.
Hogy hallgatunk! a második szomszédig
Alig hogy küldjük életünk neszét.
S saját testvérink, kik reánk készítik
A gyász s gyalázat fekete mezét.

Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég,
Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!
Itt minálunk nem is hajnallik még,
Holott máshol már a nap úgy ragyog.
De semmi kincsért s hírért a világon
El nem hagynám én szűlőföldemet,
Mert szeretem, hőn szeretem, imádom
Gyalázatában is nemzetemet!”

Magyar vagyok



„Járjatok be minden földet,
Melyet isten megteremtett,
S nem akadtok bizonyára
A magyar nemzet párjára.
Vajon mit kell véle tenni:
Szánni kell-e vagy megvetni? -
Ha a föld isten kalapja,
Hazánk a bokréta rajta!
Oly szép ország, oly virító,
Szemet-lelket andalító,
És oly gazdag!… aranysárgán
Ringatózik rónaságán
A kalászok óceánja;
S hegyeiben mennyi bánya!
És ezekben annyi kincs van,
Mennyit nem látsz álmaidban.
S ilyen áldások dacára
Ez a nemzet mégis árva,
Mégis rongyos, mégis éhes,
Közel áll az elveszéshez.
S szellemének országában
Hány rejtett gyöngy és gyémánt van!
S mindezek maradnak ott lenn,
Vagy ha épen a véletlen
Föl találja hozni őket,
Porban, sárban érnek véget,
Vagy az ínség zivatarja
Őket messze elsodorja,
Messze tőlünk a világba,
Idegen nép kincstárába,
És ha ott ragyogni látjuk,
Szánk-szemünket rájok tátjuk,
S ál dicsőséggel lakunk jól,
Hogy ez innen van honunkból.
Ez hát nemes büszkeségünk,
Melyről annyiszor mesélünk?
Azzal dicsekedni váltig,
Ami szégyenünkre válik!…
Csak a magyar büszkeséget,
Csak ezt ne emlegessétek!
Ezer éve, hogy e nemzet
Itt magának hazát szerzett,
És ha jőne most halála,
A jövendő mit találna,
Mi neki arról beszélne,
Hogy itt hajdan magyar éle?
S a világtörténet könyve?
Ott sem lennénk följegyezve!
És ha lennénk, jaj minékünk,
Ezt olvasnák csak felőlünk:
“Élt egy nép a Tisza táján,
Századokig, lomhán, gyáván.” -
Oh hazám, mikor fogsz ismét
Tenni egy sugárt, egy kis fényt
Megrozsdásodott nevedre?
Mikor ébredsz önérzetre?”

A magyar nemzet



„Félre, kislelkűek, akik mostan is még
Kételkedni tudtok a jövő felett,
Kik nem hiszitek, hogy egy erős istenség
Őrzi gondosan a magyar nemzetet!

Él az a magyarok istene, hazánkat
Átölelve tartja atyai keze;
Midőn minket annyi ellenséges század
Ostromolt vak dühvel: ő védelmeze.

Az idők, a népek éktelen viharja
Elfújt volna minket, mint egy porszemet,
De ő szent palástja szárnyát ránk takarta,
S tombolt a vihar, de csak fejünk felett.

Nézzetek belé a történet könyvébe,
Mindenütt meglátni vezérnyomdokát,
Mint a folyóvízen által a nap képe,
Áthuzódik rajta aranyhíd gyanánt.

Igy keresztüléltünk hosszu ezer évet;
Ezer évig azért tartott volna meg,
Hogy most, amidőn már elértük a révet,
Az utólsó habok eltemessenek?

Ne gondoljuk ezt, ne káromoljuk őtet,
Mert káromlás, róla ilyet tenni fel,
Nem hogy egy isten, de még ember sem űzhet
Ily gunyos játékot gyermekeivel!

A magyar nemzetnek volt nagy és sok vétke,
S büntetéseit már átszenvedte ő;
De erénye is volt, és jutalmat érte
Még nem nyert… jutalma lesz majd a jövő.

Élni fogsz, hazám, mert élned kell… dicsőség
És boldogság lészen a te életed…
Véget ér már a hétköznapi vesződség,
Várd örömmel a szép derült ünnepet!”

A Magyarok Istene



„Tudod, mi a virág? A földnek jósága;
Tudod, mi a jóság? A lélek virága.”
Az árva lyány



Forrás:
Arcanum

Petőfi visszatért- Teljes film:

NTA
0 Comments

Reményik Sándor


Reményik Sándor

Kolozsvár, 1890. augusztus 30. – Kolozsvár, 1941. október 24. költő. Írói álneve: Végvári. A két világháború közötti erdélyi magyar líra kiemelkedő alakja. Az életében több neves díjjal és elismeréssel kitüntetett Reményik a legutóbbi időkig viszonylag ismeretlen volt Magyarországon, mert őt és költészetét 1945 után – jórészt politikai megfontolásokból – évtizedekre száműzték a magyar irodalomból. Forrás: Wikipedia



„A világ Isten–szőtte szőnyeg,
Mi csak visszáját látjuk itt,
És néha – legszebb perceinkben –
A színéből is – valamit.”
A szőnyeg visszája



„Az életednek van egy titkos csúcsa,
Vezetnek hozzá szent véletlenek,
Jaj, hogy leszállni kell, jaj, hogy nem adhatsz
A pillanatnak örökéletet!
S botlasz újra sok rögös, buta úton. –
De mindegy. Egyszer fenn voltál a csúcson.”
Tündérfok



„A verspillangó felrepült.
Tágul a kék ég körülötte.
Mint a báb: bámulok utána –
Báb-életét szétfeszítette.

A verspillangó felrepült,
Engem üresen hagyott s holtan.
Meg kell nyugodnom: nem szülője,
Csak eszköze és burka voltam.

Össze ne tévesszetek véle:
Ő immáron a napsugáré.
Hernyóformában, báb-alakban
Én maradok a föld poráé.

Misztikus vándor: megszáll engem,
Csal, mintha magzatommá válna,
Aztán gőggel lendíti szárnyát
Egy fölényesebb, más világba.

És mégis jó, hogy háza voltam,
Egy darabig eszköze, őre –
S jó a bábnak, ha néha-néha
Hall egy virágtól hírt felőle.”

Össze ne tévesszetek vele (Sík Sándornak)



„Gondolok valakit,
Akivel összefügg az életem.
Lehet: nem ismerem,
Lehet, nem fogom ismerni soha.
Lehet, hogy egy más csillagon lakik.
És mégis összefügg az életünk
Rejtelmes, örök rendelés szerint.”
Gondolok valakit



„Van egy barátom, végzetesen más,
És végzetesen mégis egy velem,
Barátságunkban épp ez a varázs.
Én benne élem égig magamat,
Ő bennem álmodja magát égig.
Ha találkozunk egy más csillagon,
Szerepeinket talán kicserélik.”
Egymás helyett (Lám Bélának)



„Nem a mi dolgunk igazságot tenni
A mi dolgunk csak: igazabbá lenni.”
“Miért hallgatott el Végvári?”



„Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.”
Csendes csodák (Melitskó Saroltának)



„Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
És áhitattal ejtsétek a szót,
A nyelv ma néktek végső menedéktek,
A nyelv ma tündérvár és katakomba, Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek!
E drága nyelvet porrá ne törjétek,
Ne nyúljon hozzá avatatlanul
Senki: ne szaggassátok szirmait
A rózsafának, mely hóban virul.
Úgy beszéljen ki-ki magyarul,
Mintha imádkozna,
Mintha aranyat, tömjént, myrrhát hozna! És aki költő, az legyen király,
És pap és próféta és soha más.
Nem illik daróc főpapi talárhoz,
S királyi nyelvhez koldus-dadogás. Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek, Vigyázzatok: a nyelv ma szent kehely,
Ki borát issza: Élet borát issza,
Előre néz s csak néha-néha vissza —
S a kelyhet többé nem engedi el!”
Az Ige



„Fáradságom adom az esti árnynak,
Szívemet vissza a szivárványnak.
Megnyugvásom a tiszta csöndes égnek.
Mosolygásom az őszi verőfénynek.
Sok sötét titkom rábízom a szélre,
Semmit se várva és semmit se kérve.
Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton:
Kétségem az örvényekbe szórom.
A holtam után ne keressetek,
Leszek sehol – és mindenütt leszek.”
Végrendelet


NTA
0 Comments

Tóth Árpád


Tóth Árpád
Tóth Árpád (Arad, 1886. április 14. – Budapest, Várnegyed, 1928. november 7.) költő, műfordító. „Mint egy szent jóságú égitest, mindig a fényes oldalát fordította felénk”.  — Babits Mihály



„Némán, erősen szorítsunk kezet
Az uton, mely csillagokba vezet!”
Levél Osvát Ernőhöz



„Ember vagyok, új élet, új utas,
Ki azt hiszi, friss titkokat kutat,
S szűz ösvényt tör. Ám bennem csöndesen
Ezernyi ős mozgás jár vén utat.

Sok régi ritmus, sűrű és borús
Zajlás a test titkos mélyeiben,
Távol a fénytől s mégis biztosan,
Hibátlanul. S ős híreket izen.

Ó, jaj, ki tudja, hány bús ükapám
Testében élt már ez az idegen
Világ, mely fáradt gesztusok felé
Lankasztja lázadozó idegem.

Mosolyognék egy boldog, új mosolyt,
De a szivem bíbor öbleiből
– Sejt sejtnek adja – csöndesen remeg
Szememig a holt könnyek vödre föl.

Dacolnék új, szép daccal, ám kevély
Szájam körül már gyáva gödröt ás,
Szelíd barázdát, halavány mosolyt
Valami ősi meghunyászkodás.

Én régi, régi jobbágy–őseim,
Hát éltek még? Jaj, hány rossz éven át
Vonszolja még a csüggeteg utód
Sötét parancsok konok csapatát?

Vagy kába álom minden szabad út,
És nem is lehet újat kezdeni?
S csak egy parancs van a földön örök:
Dolgozni s új rabszolgát nemzeni?

Én nem hiszem. Van kicsi gyermekem
Énnékem is! Hátha az ősi sejt
Őbenne tisztul dús örömre, és
Minden homályos, vén bút elfelejt!

Ó, hátha jő a tiszták s boldogok
Szűz birodalma, a szebb, új világ,
S dallá dobognak a szivekben a
Bús, fáradt ritmusok, a holt apák!”
Az ősök ritmusa



NTA
0 Comments

József Attila


József Attila

Budapest, Ferencváros, 1905. április 11. – Balatonszárszó, 1937. december 3. Magyar költő, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja. “Minden, ami költészetünkben addig volt, beleolvadt József Attilába; minden, ami azóta van, vele kezdődik”Hegedűs Géza (író, költő, egyetemi tanár)



„Szeress úgy, mint a Nap!
A Napsugár nem kérdezi,
Hogy mennyit ér a fénye
A Napsugár nem kérdezi,
Hogy mit kap majd cserébe
A Napsugár nem mérlegel,
Csak tündökölve árad.
Simogat és átölel,
de nem kér érte árat.

Szeress úgy mint a Nap, feltétel nélkül
Úgy, mint a Nap, ami szívedből épül.
Úgy mint a nap, fényből születve
Úgy, mint a Nap, áldást teremtve.

Minden ember fénysugár,
a mindenségnek része
Azt hiszi, hogy porszem,
pedig a mindennek egésze.
Minden ember fénysugár,
egy a végtelennel.
Minden ember fénysugár,
de ebben hinni nem mer.

Szeress úgy mint a Nap, feltétel nélkül
Úgy, mint a Nap, ami szívedből épül.
Úgy mint a nap, fényből születve
Úgy, mint a Nap, áldást teremtve.
Szeress áldást teremtve!”

Naphimnusz



„Én mondom: Még nem nagy az ember.
De képzeli, hát szertelen.
Kisérje két szülője szemmel:
a szellem és a szerelem!”
Ars poetica



„Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve
nézem, amit meglátok hirtelen.
Egy pillanat s kész az idő egésze,
mit száz ezer ős szemlélget velem.

Látom, mit ők nem láttak, mert kapáltak,
öltek, öleltek, tették, ami kell.
S ők látják azt, az anyagba leszálltak,
mit én nem látok, ha vallani kell.

Tudunk egymásról, mint öröm és bánat.
Enyém a mult és övék a jelen.
Verset irunk - ők fogják ceruzámat
s én érzem őket és emlékezem.

Anyám kún volt, az apám félig székely,
félig román, vagy tán egészen az.
Anyám szájából édes volt az étel,
apám szájából szép volt az igaz.
Mikor mozdulok, ők ölelik egymást.
Elszomorodom néha emiatt -
ez az elmulás. Ebből vagyok. "Meglásd,
ha majd nem leszünk!..." - megszólítanak.

Megszólítanak, mert ők én vagyok már;
gyenge létemre így vagyok erős,
ki emlékszem, hogy több vagyok a soknál,
mert az őssejtig vagyok minden ős -
az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik:
apám- s anyámmá válok boldogon,
s apám, anyám maga is ketté oszlik
s én lelkes Eggyé így szaporodom!

A világ vagyok - minden, ami volt, van:
a sok nemzedék, mely egymásra tör.
A honfoglalók győznek velem holtan
s a meghódoltak kínja meggyötör.
Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa -
török, tatár, tót, román kavarog
e szívben, mely e multnak már adósa
szelíd jövővel - mai magyarok!

...Én dolgozik akarok. Elegendő
harc, hogy a multat be kell vallani.
A Dunának, mely mult, jelen s jövendő,
egymást ölelik lágy hullámai.
A harcot, amelyet őseink vivtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés.”

A Dunánál



„Óh, hát miféle anyag vagyok én,
hogy pillantásod metsz és alakít?
Miféle lélek és miféle fény
s ámulatra méltó tünemény,
hogy bejárhatom a semmiség ködén
termékeny tested lankás tájait?

S mint megnyílt értelembe az ige,
alászállhatok rejtelmeibe!...

Vérköreid, miként a rózsabokrok,
reszketnek szüntelen.
Viszik az örök áramot, hogy
orcádon nyíljon ki a szerelem
s méhednek áldott gyümölcse legyen.
Gyomrod érzékeny talaját
a sok gyökerecske át meg át
hímezi, finom fonalát
csomóba szőve, bontva bogját -
hogy nedűid sejtje gyűjtse sok raját
s lombos tüdőd szép cserjéi saját
dicsőségüket susogják!

Az örök anyag boldogan halad
benned a belek alagútjain
és gazdag életet nyer a salak
a buzgó vesék forró kútjain!
Hullámzó dombok emelkednek,
csillagképek rezegnek benned,
tavak mozdulnak, munkálnak gyárak,
sürög millió élő állat,
bogár,
hinár,
a kegyetlenség és a jóság;
nap süt, homályló északi fény borong -
tartalmaidban ott bolyong
az öntudatlan örökkévalóság.”

Óda



„Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége
Nem lehet, nem soha! Oláhország éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fújni a Kárpátok felett!

Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel,
Ha eljő az idő - a magyar talpra kel,
Ha eljő az idő - erős lesz karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!

Majd nemes haraggal rohanunk előre,
Vérkeresztet festünk majd a határkőre
És mindent letiprunk! - ez lesz a viadal!! –
Szembeszállunk mi a poklok kapuival!

Bömbölve rohanunk majd, mint tengerár,
Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ
Teljes egészében, mint nem is oly régen
És csillagunk ismét tündöklik az égen.

Lobogónk lobog, villámlik kardunk,
Fut a gaz előlünk - hisz magyarok vagyunk!
Felhatol az égig haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! Vagy érte meghalunk.

Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen!
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:
Nem engedjük soha! soha Árpád honát!”

Nem, Nem, Soha!



„Minden szervem óra, mely csillagokhoz igazítva jár.”
Majd emlékezni jó lesz



„Jó volna jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz.”
József Attila



„Én fölnéztem az est alól
az egek fogaskerekére —
csilló véletlen szálaiból
törvényt szőtt a mult szövőszéke
és megint fölnéztem az égre
álmaim gőzei alól
s láttam, a törvény szövedéke
mindíg fölfeslik valahol.”
József Attila: Eszmélet



Forrás:
József Attila összes versei



NTA
0 Comments